35307. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet Jaquard-szövőszékekhez gobelinszövetek előállítására

gyorsabban vagy lassabban is mozgathatjuk. | Ily módon a készülék úgy is berendezhető, hogy ha szükséges, a munkás négy tiprásánál hosszabb ideig maradjon egy kártya helyzetében. A (3) emelő külső végén a (35) zsinór van megerősítve, melynek másik vége a (37) görgő által tartott rúddal van összekötve. A (37) görgőn a (39) és (39') pontokon (2. ábra) két (38, 38') zsinór van megerősítve, melyek a föl- és lemozgatható (40) lemezt a Jacquardmechanizmus (43) tűfala előtt tartják. Ez a (40) lemez nyílásokkal van ellátva, melyek a lemez helyzete szerint a hengernek vagy a páros vagy a páratlan rendszámokkal bíró tűk számára szolgáló nyílásaival korrespondeálnak. A munkás minden egyes tiprásánál a (40) lemez váltakozva a páros és a páratlan rendszámú tűknek megfelelő helyzetbe jutákként,hogy ugyanaz a kártyalap szolgál a páros és a páratlan rendszámú tűk működtetésére. Minthogy a henger négy munkamenet alatt csak egyszer fordul meg, ugyanazon kártyával legalább is kétszer vehetők be úgy a páros, mint a páratlan rendszámú fonalak. Ez a «patkányfogónak» nevezett berendezés tehát a régi «legördítő» rendszerrel szemben tetemes előnyöket nyújt. A legördülésnél valamennyi kártya sorjában a henger előtt tényleg elvezettetik. A végén, vagyis a sor utolsó kártyája után valamennyi kártya ismét visszamozgattatik, úgy hogy a sor első kártyája ismét a henger előtti helyzetébe jut, mire a munkás a második vetüléket szövi. A «patkányfogó rendszernél)) a munkás ugyanazt a kártyát hagyhatja helyén mindaddig, a míg szükséges. Először megemelkednek a páros rendszámú fonalak, másodszor a páratlan rendszámúak, harmadszor ismét a páros rendszámúak, negyedszer pedig ismét a páratlan rendszámúak. Ennél a rendszernél tehát a kártyák száma felére csökkenthető, minthogy a (40) lemeznek a (43) tűfal előtti eltolása folytán ugyanaz a kártya szolgál a páros és a páratlan rendszámú fonalak megemelésére. Ennél a rendszernél azonkívül a szövet elő| állítására tetemesen kevesebb idő is szükségeltetik. A munkás a kívánt bevetéshez való tűt kezében tartja és így a vetülék balról jobbra és jobbról balra annyiszor ismétlődik, mint a hányszor a kártyák ütése folytán a vetülékfonalak bevetése történik. Azután ezt a tűt a munkás leteszi a lemezre és a további szövéshez lát. Evvel szemben a «legördítő» rendszernél a munkás a tűt csak egyszer vezetné el és azután rátenné a tűfalra és előbb nem venné el, míg a kártya újra vissza nem tér. Ha meggondoljuk, hogy a munkás előtt sokszor száznál több tű van könnyen megérthetjük, hogy ezek közül a helyes tűt kikeresni mindenesetre bizonyos időt vesz igénybe. Azonkívül ahhoz is idő kell, hogy a fonalat a többi tű fonalaiból kibontsuk. Czélszerű tehát, hogy az egyszer megtalált tűvel, anélkül, hogy azt a kézből kibocsátanók, az összes munkák sorjában elvégezhetők legyenek. A föntemlített tetemes időveszteséghez, mely a helyes tű kikereséséből származik, még a kártyák legördítésével járó időveszteség is hozzájárul. A kártyák számát azonkívül a kártyák különös elrendezése által is csökkenthetjük. Az eddigi, színek szerinti leolvasás helyett itt a kártyáról leolvasunk anélkül, hogy a különböző színekkel törődnénk. A kártyát ugyanis bizonyos számú részre, például három A, B, C részre osztjuk. A.ma kártyán, mely a kártyák első előretolásának felel meg, a tűk ama nyílásokba hatolnak be, melyek az először használt A fölületrésznek, az első B fölületrésznek ós az első C fölületrésznek felelnek meg. A második kártyán a tűk a második A, B és C fölületrészeknek megfelelő nyílásokba hatolnak be s i. t. mindaddig, míg mindhárom fölületrész föl nem használtatott. Ha a fölületek ezen fölhasználása be van fejezve, a többi fölület használható föl. A szövés a rendes módon történik. A borda a tiprás által önműködően mozgattatik. Minden egyes bevetés után e borda a vetülékfonalhoz fekszik és azt igen szabályosan veri be. Egyes közegek, melyek a domború bordalap mentén vannak elren-