35298. lajstromszámú szabadalom • Újítás billenőcsövű lőfegyvereken

Az 5—12. ábrák a fenéklap elrendezésének egy másik módját tünteti föl, és pedig az 5. ábra a zár hosszmetszete csukott állapotban. a 6. és 7. ábra keresztmetszet az 5. ábra R—R és S—S vonala szerint, a 8. ábra alaprajz az 5. ábra egy részéhez, a 9. ábra a zár egy részének hosszmetszete a fenéklap fölszabadítása esetén, a 10. ábra ugyan ilyen hosszmetszet részben kibillentett csövekkel, a 11. és 12. ábra pedig a zár ugyanezen kiviteli alakjának hosszmetszete csukott és nyitott helyzetben. A (b) csőrendszer (a) forgáscsapja a fölső csövek furatainak tengelyei fölött foglal helyet (1—4. ábrák). A csőrendszer oldalt (d) zárószemölcsökkel van ellátva, melyek fecskefarkalakú keresztmetszetükkel a zárboríték megfelelő hornyaiba illeszkednek. A két (d) zárószemölcs, melyeknek föladata főként abban áll, hogy a csőrendszerre a lövés alatt nehezedő nyomást fölfogják, valamint a lefelé nyúló (g) csőhorog a fegyver nyitása és zárása alkalmával konczentrikusan mozog az (a) csap körül, úgyhogy a két (d) szemölcs és a (g) horog az (a) pontból, mint az egész csőrendszer forgáspontjából tekintve, horogszerűen kapcsolódik a zárborítékba. Hogy a fegyver nyitható és zárható legyen, a fenéklapot két (h, hl) részből kellett előállítani, vagy helyesebben, a (b) csőrendszer és (hl) fenéklap közé egy a csőrendszerrel az (i) csapnál fogva forgathatóan összekötött (h) közbenső tagot kellett iktatni, melynek a csövektől elfordúlt fölülete szintén az (a) középponttal bíró kör alakjával bír. Az (i) csukló tehermentesítése czéljából a (h) rész még egy középen fekvő vagy két, oldalt elrendezett (k) kiugrással van ellátva, mely csőrendszerrel hátúiról kapcsolódik. A (hl) rész, ha a zárboríték hosszirányban két részből van összekötve, a boríték két részének egyenlő igénybevételét teszi lehetővé s mivel könnyen kicserélhető, az egész závárzat kopás esetén kényelmesen utánállítható. Az egész szerkezetet a (g) csőhorog kampójába kapcsolódó, hosszirányban eltolható (f) retesz tartja ismert módon zárva. Az (f) retesz és (a) csap, mivel a csőrendszer előre és lefelé törekszik elmozdúlni, a nyomás pillanatában tehermentesíttetik, minek folytán a reteszt és csapot csak olyan erősre kell készíteni, amilyenre a szerkezet zárvatartása czéljából szükséges. Önfölhúzó lőfegyvereknél az (f) retesz egyúttal a závárzat fölhúzására is fölhasználható. A csőrendszeren mozgékonyan elrendezett fenéklap oly billenő csövű lőfegyvereknél is alkalmazást találhat, melyeknek forgós csapja a csőfúrat tengelyében foglal helyet. A mozgékony fenéklap az 5—12. ábrákon föltüntetett kivitelben is alkalmazható. A (h) fenéklap elreteszelve s hossziránj'ban eltolhatóan tartatik, míg zárt fegyvernél való biztosítására a (hl) retesz (2) körmei szolgálnak. A (hl) retesz mindkét oldalon a (h) fenéklap levágott hátsó részére van tolva (6. ábra), mely utóbbi a (hl) reteszhez hasonlóan szintén (3) körmökkel van fölszerelve. Valamely alkalmas szerkezet segélyével a (hl) retesz oly módon mozdítható el a csőtengelyre merőlegesen, hogy a (2) körmök a (3) körmök közé lépjenek s ennek következtében a (2, 3) körmök egymásba tolhatók legyenek (10. és 12. ábra). A (h) fenéklapnak a csőrendszertől való eltávolítására valamely alkalmas, kézzel működtethető szerkezet szolgálhat, vagy pedig, mint a rajz példa gyanánt föltünteti, a fenéklap az (n) helyen csőrendszerhez csuklósan erősített s másik végével az (o) csaphoz foglalt (p) rúd segélyével mozdítható el. Mivel ezen rúdnak a csőrendszer kibillentése alkalmával nagyobb hosszirányú eltolódást kell végeznie, mint amennyit a (2, 3) körmök mélysége kitesz, az 5. ábra szerinti kivitelnél a (p) rúd (r) hosszúkás nyílással van ellátva, úgy hogy a csőrendszer kibillentése alkalmával a fenéklapot először a cső alsó élé tolja hátrafelé, míg