35296. lajstromszámú szabadalom • Újítások szállítószalagok vezetésére rendelt görgőkön

fefelő szerkezet segélyével szükség esetén | bármikor könnyen lehajlíthatok, míg az adagvitis •B^y -kimerítés bevég?e;&í$e s az il- j létő tagnak tovább haladása után, a karok rugalmasságuk következtében önmű- | ködőleg ismét visszatérnek rendes állásukba, -A 3. és 4. ábrán bemutatott kivitelnél a vezeték olyan támasztó szerkezettel van fölszerelve, mely alkalmas arra, hogy a támaszgörgőktől a vezető görgők felé haladó szalagot félrecsúszása esetén rendes állásába visszavezesse. E szerkezetnél a (9) kar nem közvetetlenül van a (3) támlemezhez kapcsolva, hanem egy, a talapzathoz vagy burkolathoz erősített (13) csapra van lengethetőleg szerelve s a (14) csukló révén csatlakozik azon rövid (15) karhoz, mely a (3) támlemeztől' nyúl előre. Ez elrendezés következtében a szalagnak a (9) karra gyakorolt behatása a vezeték görgőire ellenkező irányú elmozdulást eredményez, mint ez a 3. ábrán eredményvonalakkal föl van tüntetve. Az 5. és 6. ábrán látható kivitelnél az előbbi ábráknak (9) karját két (9a) kar helyettesíti, melyek a lengethető (3) támlemeznek két végéhez vannak erősítve és lényegileg a görgők tengelyére merőleges irányban, előre nyúlnak. A vezetéknek e kiviteli alakjánál a (12) támaszgörgők a (9a) karokhoz közvetlenül erősített (11) csapokra vannak szerelve, hol az említett karok szintén elegendő rugalmassággal bírnak arra, hogy az adagolónak vagy kimerítőnek a vezeték fölött történő elhaladása alkalmával lehajlíthatok legyenek. Az 5. és 6. ábrán bemutatott vezeték működése tökéletesen hasonló az 1. és 2. ábrán látható szerkezet működéséhez. A 7. és 8. ábrán föltüntetett vezetékre nézve jellemző az egyetlen, merev (9) kar, mely a lengethető (3) támlaptól lényegileg vízszintes irányban nyúl előre s mellső végéhez két (10b) kar csatlakozik csuklósan, mely utóbbiakat a közöttük elrendezett (16) tekercsrúgó (8. ábra) tartja meg kellő állásukban. A (9b) karon egy háromszögalakú (17) toldat van elrendezve, melyhez a > ! rúgó által összetartott karok mint ütközőhöz nyomulnak, ily módon biztosítva, a nevezett karoknak a 8. ábrán föltüntetett állását a rendes körülményiek között, vagyis, | akkor, midőn azok az adagoló vagy kimerítő szerkezet működése alatt lefelé nem hajlíttatnak. A (10b) karok külső végei (11) csapokkal vannak fölszerelve s ezeken a (12) támaszgörgők foglalnak helyet, hasonlóan a már föntebb ismertetett szerkezetekhez. A 7. és 8. ábrán bemutatott vezeték működése tökéletesen hasonló az 1. és 2., valamint az 5. és 6. ábrákon bemutatott vezeték működéséhez. Ha a vezetéknek a különböző ábrákon bemutatott kiviteli alakjait egymással öszszehasonlítjuk, azt találjuk, hogy a szalagnak vezetékgörgői valamennyi kivitelnél olyan tartókba vannak ágyazva, melyek lengethető támlemezre vannak szerelve s ez utóbbi minden esetben vele megfelelően összekapcsolt karral van fölszerelve, mely tőle, lényegileg a vezető görgők tengelyeinek síkjára merőleges irányban, előre nyúl. E kar vele közvetve vagy közvetlenül öszszekapcsolt támaszgörgőkkel van ellátva, melyek a szállító szalag széleinél, ezeknek közvetetten közelében foglalnak helyet és bizonyos távolságban fekszenek a vezető görgőktől, úgy hogy ha a támaszgörgők valamelyike, a szalag szélével történő érintkezés következtében, oldalirányban elmozdul, az a vezetékgörgők tengelyeit kissé ferde állásba forgatja el a szalag haladási irányának síkjával szemben, úgy hogy a szalag a vezetékgörgők fölött történő folytatólagos tovamozgása folytán, aránylag igen gyorsan visszatér helyes állásába s egyidejűleg a szalagnak, a másik támaszgörgővel történő érintkezése folytán a vezetékgörgők tengelyeinek síkja is visszaállíttatik rendes helyzetébe, vagyis a szalag haladási irányának síkjához merőleges fekvésbe. Ily módon a szalagnak nagyobb mérvű elcsúszása tökéletesen megakadályoztatik s szükségtelenné válik a vezetékeknek az alapzatra való szerelésénél a szigorú pontosság betartása, mivel az új szerkezet következtében többé nem lényeges,