35291. lajstromszámú szabadalom • Úszódokk a súlynak emelésér és sülyesztés közben való kiegyensúlyozásával
mint az előbb említett dokkoknál egyaránt föllép, mivel úgy a levegő tartányok, mint a többi vízbe sülyedő részek az emelkedésnél és sülyesztésnél nagy víznyomásnak vannak kitéve. Jelen találmánynál nemcsak az előbb említett hátrányok küszöböltetnek ki, hanem a megterhelt sülyedő dokknál önműködőlég erők halmozódnak föl, melyek az emelésnél ismét igénybe vehetők. A dokkban elkülönített rekeszek vannak, melyekbe sülyesztés alkalmával víz tódul be, mely a rekeszekben lévő levegőt komprimálja, a mely az emelkedésnél ismét expandál, úgy hogy sülyesztésnél a légtérfogat önműködőlég csökkentetik, az emelkedésnél pedig önműködőlég növekedik. Ily berendezés látható például a mellékelt vázlatos rajz 1. és 2. ábrájában a 3. ábra a találmány tárgyának további tökéletesítése. Az 1. és 2. ábra szerinti dokkoknál a sülyesztés alkalmával (b) és (c) rekeszekit yízzel töltjük meg, mi mellett a külvízzel közlekedő (a) rekeszben lévő levegő komprimáltatik és a víz addig tódul be, míg a belső levegőnyomás a betóduló víz nyomásával kiegyenlítődik. A külvíz hozzávezetését akként is 'eszközölhetjük, hogy az (a) rekeszt a (c) oldalrekeszekkel kötjük össze. Ha a dokkot emelni kívánjuk, úgy a (b) és (c) rekeszekből a vizet kiszivattyúzzuk, miért is a víznyomás csökkenésé folytán az (a) rekeszben lévő levegő expandál és a víznek a rekeszből való kiszorításával a légtérfogat önműködőlég megnövekszik. Az (a) rekeszt a szivattyúvezetékhez kötjük, hogy a visszamaradó vizet elvezethessük. Hogy a levegő a rekeszekben idővel el ne használtassák egy, a kültérrel és az (a) rekesszel közlekedő önműködőlég nyíló és csukódó összeköttetésre teszünk szert az által, hogy a (g) légcsövet majdnem a rekesz fenekéig vezetjük, vagy pedig a rekeszt (f) csőhöz kapcsoljuk akként, hogy a dokk sülyesztésénél a külső levegő a belső levegőtől a betóduló víz által önműködőlég elzárassék és a rekeszeknek teljes kiürítése alkalmával pedig a külső levegő betódulhasson. Az összes tolókák és szelepek egy központban vannak egyesítve, úgy hogy a dokkot egy ember kezelheti. A vízzel közlekedő terek szabályozása sem szükséges, mert több víz úgy sem léphet be addig, míg a külső és belső nyomás ki nem egyenlítődik. Jelen találmány által elért előnyök a következők : 1. Az által, hogy emelkedés közben a levegőterek a pontonban lévő levegő expanziója folytán önműködőlég növekednek, egyúttal önműködőlég megnövelik a fölhajtó erőt, úgy hogy a növekedő hajóterhelés részben az önműködőlég növekedő fölhajtó erő által van kiegyensúlyozva, 2. Az oldalterekből kiszivattyúzandó víz emelési magassága állandóan igen kicsiny marad, mivel az emelkedés alkalmával a levegő expanziója folytán víz szoríttatik ezsn terekbe és ez által a víz fölszine állandóan emeltetik és a szivattyú ily módon munkájában támogattatik. 3. Egyúttal a levegőterek falaira ható külső víznyomások a dokk sülyesztése alkalmával a komprimált levegő belső ellennyomása folytán teljesen kiegyensúlyoztatnak és az egész dokkban a belső vízállások megnövelése folytán lényegesen csökkennek, úgy hogy a jelentékenyen csökkentett emelési magasság folytán szivattyúzási munkát is megtakarítunk és a víznyoimások csökkentése vagy részben teljes kiegyensúlyozása által a lemezburkolatnak és ennek merevítésére szolgáló vasszerkezetek csekélyebb mérvű igénybevételét érjük el. Másrészt az emelés közben önműködőlég megnövekedő, a hajó súlyának támadási helye alatt működő fölhajtó erő a régi úszódokkokkal szemben jóval kedvezőbb erőelosztást ad. Ezen berendezés által nemcsak az üzemköltségekben érünk el megtakarítást, hanem a berendezés létesítési költségeiben is. A 3. ábra szerinti foganatosítási alak oly berendezést tüntet föl, melynél á fönti előnyöket még nagyobb mérvben érjük el. A