35286. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szövőszékeknél a vetélőnek önműködő módon történő kiváltására

tolókába ütközzék, minek következtében a (h) emelő (54) csapja körül elf ordul, a fölső kar a szánnal együtt előre mozog és az ekkor nyitott vetélőfiókba újabb vetélőt tol át. Ez a fölső emelőkar a szán alatt egy (56) állítócsavarral is föl van szerelve, melyet akként állítunk be, hogy mikor a vetélő pontosan a baloldali vetélőfiókba jutott be, a kétkarú (13) emelő (a) karjába ütközzék (1. ábra) és ily módon a (6) mellső falnak előbb leírt módon való becsukódását idézze elő. A (h) emelőt a szövőszék vázával összekötő erős (57) spirálrúgónak az a föladata, hogy a szánt gyorsan vigye vissza a kezdeti állásába. Hogy már most a szán visszafelé mozgásánál mindig ugyanabba a helyzetbe jusson, annak (51 51) oldalrészeinek oly kivágásai (5a. ábra) vannak, hogy a szánt a két (58 58) peczek megállíthassa. A vetélőnek abszolút pontos és szabatos bevezetését a vetélőár (5. és 5a. ábra) következő berendezése biztosítja. A szán már leírt elrendezése a szánnak pontosan vízszintes irányban való mozgását és így a vetélőnek pontosan vízszintes helyzetét- biztosítja. Hogy a vetélő gyors befelé mozgásánál föl ne billenhessen, el ne tolódhassák vagy a bordaládához viszonyítva, ferdén be ne állhasson, azt két csúcsán két rugalmas (59 59) szorító, fölső oldalán pedig két (60 60) rúgó vezeti. Mindezt összefoglalva, a vetélőváltás a következő módon megy végbe: Mikor a vetülék elszakad, vagy elfogy, a (19) vetülékfogó (2. és 2a. ábra) a (28) kalapács (s) fogába fogódzik (lásd a 2b. ábrát is) és a kalapács előre mozgásánál ugyancsak előre mozog, ép úgy, mint a (20) kar is. Hogy a (20) kar mozgásánál az (S) megállítórúd a megfogási ponton megtámasztását el ne veszítse, a (20) karnak a megállítórúddal szemben egy (i) kivágással van ellátva. A (20) kar előre mozgásánál a (22) emelő (24) horga megemelkedik (3. ábra) és a (26) forgattyú (27) karját megfogja. Ebben a pillanatban a bordaláda a mellső állásában van. (A vetüléket a szövethez üti). Ha már most a bordaláda visszafelé mozog, a (24) horog a (26) forgattyút mozgatja és így a (25) tengelyt is forgatja. A (25) tengely forgása következtében azonban a (29) forgattyú is megemelkedik (1. ábra), a (30) vonórudat magával húzza, mikor is a (31) harántkar a (32) állítógyűrűbe ütközik és a (4) emelőrúd útján a vetélőszekrény mozgatható (1) fenekét megemeli. De ebben a pillanatban a vetélő jobbról balfelé mozog és a fölemelt fenék alatt az (5) elvezetébe jut. Mikor a (30) vonórúd megemelkedik, a két (n n) állítócsavarház a (33) harántkarba ütközik, minek következtében a (8) emelőrúd megemelkedik. Eme mozgás következtében a (8) emelőrúd a vezetékében nyugvó (10) peczek és (11) forgattyú útján a vetélőszekrény mellső falát oly magasra emeli, hogy a (10) peczek a (16) rudacska villás végébe fogódzik, a (8) rúd végén alkalmazott (37) bütyök pedig ezen közben a (36) tolóka megemelésével a (35) kivágást elzárja és a (8) rúd megemelkedése egyidejűleg a (44 43 45) emelőszerkezet útján az (5) vezetéket részben elzárja, tehát az (1) fenék alatt leeső vetélő mozgását csillapítja. Most a bordaláda a hátsó állásában van. Mikor a borláda ismét előre mozog, a (19) vetülékfogó a (20) kart nem húzza többé előre, a (22) emelő (24) horga pedig a (v) spirálrúgó hatása által is támogatva, eredeti állásába esik vissza. Ennek következtében a (26) forgattyú (27) csapja szabaddá válik és a (25) tengely a forgatytyúk és ezeken függő vonórudak hatása alatt eredeti állásába forog vissza. A mozgatható (1) feneket a (4) vonórúdra ható (w) spirálrúgó lefelé mozgatja, a (6) mellső fal ellenben nyitva marad, mert a (10) peczek még mindig a (16) rudacska villás végébe fogódzik. Ha már most a bordaláda, mint előbb, ismét előre leng, a (h) emelő alsó végén alkalmazott (55) állító csavar a (34) toldat (35) hasítékát elfödő (36) tolókába ütközik (4. ábra), az emelő (54) tengelye körül leng és a szánt a rajta fekvő vetélővel a nyitott vetélőfiókba annyira előre tolja,