35286. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szövőszékeknél a vetélőnek önműködő módon történő kiváltására

tolókába ütközzék, minek következtében a (h) emelő (54) csapja körül elf ordul, a fölső kar a szánnal együtt előre mozog és az ek­kor nyitott vetélőfiókba újabb vetélőt tol át. Ez a fölső emelőkar a szán alatt egy (56) állítócsavarral is föl van szerelve, me­lyet akként állítunk be, hogy mikor a ve­télő pontosan a baloldali vetélőfiókba ju­tott be, a kétkarú (13) emelő (a) karjába ütközzék (1. ábra) és ily módon a (6) mellső falnak előbb leírt módon való becsukódását idézze elő. A (h) emelőt a szövőszék vázá­val összekötő erős (57) spirálrúgónak az a föladata, hogy a szánt gyorsan vigye vissza a kezdeti állásába. Hogy már most a szán visszafelé mozgásánál mindig ugyanabba a helyzetbe jusson, annak (51 51) oldalré­szeinek oly kivágásai (5a. ábra) vannak, hogy a szánt a két (58 58) peczek meg­állíthassa. A vetélőnek abszolút pontos és szabatos bevezetését a vetélőár (5. és 5a. ábra) kö­vetkező berendezése biztosítja. A szán már leírt elrendezése a szánnak pontosan vízszintes irányban való mozgását és így a vetélőnek pontosan vízszintes hely­zetét- biztosítja. Hogy a vetélő gyors be­felé mozgásánál föl ne billenhessen, el ne tolódhassák vagy a bordaládához viszo­nyítva, ferdén be ne állhasson, azt két csú­csán két rugalmas (59 59) szorító, fölső oldalán pedig két (60 60) rúgó vezeti. Mindezt összefoglalva, a vetélőváltás a következő módon megy végbe: Mikor a vetülék elszakad, vagy elfogy, a (19) vetülékfogó (2. és 2a. ábra) a (28) kalapács (s) fogába fogódzik (lásd a 2b. ábrát is) és a kalapács előre mozgásánál ugyancsak előre mozog, ép úgy, mint a (20) kar is. Hogy a (20) kar mozgásánál az (S) megállítórúd a megfogási ponton megtá­masztását el ne veszítse, a (20) karnak a megállítórúddal szemben egy (i) kivágással van ellátva. A (20) kar előre mozgásánál a (22) emelő (24) horga megemelkedik (3. ábra) és a (26) forgattyú (27) karját meg­fogja. Ebben a pillanatban a bordaláda a mellső állásában van. (A vetüléket a szövet­hez üti). Ha már most a bordaláda vissza­felé mozog, a (24) horog a (26) forgattyút mozgatja és így a (25) tengelyt is for­gatja. A (25) tengely forgása következté­ben azonban a (29) forgattyú is megemel­kedik (1. ábra), a (30) vonórudat magával húzza, mikor is a (31) harántkar a (32) állítógyűrűbe ütközik és a (4) emelőrúd útján a vetélőszekrény mozgatható (1) fe­nekét megemeli. De ebben a pillanatban a vetélő jobbról balfelé mozog és a fölemelt fenék alatt az (5) elvezetébe jut. Mikor a (30) vonórúd megemelkedik, a két (n n) állítócsavarház a (33) haránt­karba ütközik, minek következtében a (8) emelőrúd megemelkedik. Eme mozgás kö­vetkeztében a (8) emelőrúd a vezetékében nyugvó (10) peczek és (11) forgattyú út­ján a vetélőszekrény mellső falát oly ma­gasra emeli, hogy a (10) peczek a (16) ru­dacska villás végébe fogódzik, a (8) rúd vé­gén alkalmazott (37) bütyök pedig ezen közben a (36) tolóka megemelésével a (35) kivágást elzárja és a (8) rúd megemelke­dése egyidejűleg a (44 43 45) emelőszer­kezet útján az (5) vezetéket részben elzárja, tehát az (1) fenék alatt leeső vetélő moz­gását csillapítja. Most a bordaláda a hátsó állásában van. Mikor a borláda ismét előre mozog, a (19) vetülékfogó a (20) kart nem húzza többé előre, a (22) emelő (24) horga pedig a (v) spirálrúgó hatása által is támogatva, ere­deti állásába esik vissza. Ennek következ­tében a (26) forgattyú (27) csapja sza­baddá válik és a (25) tengely a forgaty­tyúk és ezeken függő vonórudak hatása alatt eredeti állásába forog vissza. A moz­gatható (1) feneket a (4) vonórúdra ható (w) spirálrúgó lefelé mozgatja, a (6) mellső fal ellenben nyitva marad, mert a (10) pe­czek még mindig a (16) rudacska villás végébe fogódzik. Ha már most a bordaláda, mint előbb, is­mét előre leng, a (h) emelő alsó végén al­kalmazott (55) állító csavar a (34) toldat (35) hasítékát elfödő (36) tolókába ütközik (4. ábra), az emelő (54) tengelye körül leng és a szánt a rajta fekvő vetélővel a nyitott vetélőfiókba annyira előre tolja,

Next

/
Oldalképek
Tartalom