35237. lajstromszámú szabadalom • Villamos előjelző berendezés
állító emeltyűjével forgásba hozzuk. Az emeltyűkontaktus zárva van, mert az állítóemeltjű mozgásban van. A szemaforátkapcsoló úgy áll, hogy az induktor van az előjelző vezetékével összekötve; az előjelző megakasztó szerkezete úgy áll, hogy a kiváltáshoz több áramimpulzus szükséges; a mint látható, az áramkör zárva van és az induktor által termelt áram a fönti úton a megakasztó szerkezetet kiakasztja és az előjelző a «szabad» állásba jön. II. Az előjelző <tszabadon» tartása. A mint a szemafor a «szabad» állásba jut, az átkapcsolót elfordítja és az induktor helyett a szabadon tartó galvántelepet köti az előjelző vezetékhez; ennek árama átfolyva az elektromágnesen, annak horgonyát vonzva tartja és így az egyszerű árammegszünésre beállított megakasztó szerkezet a súlymótort gátló állásában fogva van. III. «Lassú menetre» való állítás. Ha most az áram az elektromágnesben megszűnik, az eleresztett horgony a megakasztó szerkezetet is elereszti és a súlymótor az előjelzőt «lassú menet» állásba juttatja, tekintet nélkül arra, hogy az áram megszűnése akár az által lett előidézve, hogy a zárjelző tilosra lett állítva, akár az által,, hogy a zárjelző az állító vezeték elszakadása folytán ment tilosra, akár pedig az által, hogy a villamos vezeték elszakadt. A szerkezetek leírása. A) Az induktor és hajtó szerkezete áll egy közönséges váltakozó áramot szolgáltató (1) induktorból, az ennek (2) tengelyébe eső (3) meghosszabbításból, melyre a (4) kilincskerék van föl ék elve. A (3) meghosszabbításon lazán ül az (&) tárcsa, mely kerületén a (6) sodronykötél vagy láncz befogadására horonnyal van ellátva. Ezen tárcsára van fölerősítve a (7) kilincs, mely a (4) kilincskerékbe kapaszkodik. Az (5) tárcsát a (8) súly a sodronykötéllel ellenkező értelemben törekszik forgatni. A (6) sodronykötél oly módon van azárjelzőállító emeltyűjével összekötve, hogy a zárjelző emeltyű p. o. kétkarú zárjelzőnél, akár az egyik, akár másik értelemben forgattatik el, a sodronykötél mindig csak egy irányban húzassék. Ez oly módon van elérve, hogy a kötél az állító emeltyű (9) csigájához úgy van kötve, hogy az emeltyű szabványos állásánál (a rajzban pontozottan föltüntetve) a sodronykötél meghosszabbítása a (9) tárcsa tengelyén megy keresztül és így a tárcsát bármely irányban forgatjuk is, a sodronykötél mindig csak fölcsavarodik és így csak húzást fejt ki. A szabványos állásba való állításnál a (6) sodronykötél a (9) tárcsáról lecsavarodik és a (8j súly az (5) tárcsát az előbbi forgással ellenkezőleg forgatja, mikor is az induktor nem forog. Ha ugyanazon állítókészűlékre több zárjelző emeltyű is van szerelve, úgy nem szükséges minden zárjelzőnek külön induktorral bírnia, hanem az összesnek csupán egy induktora van és csupán a (3) tengelyen van megfelelő számú (5) tárcsa megfelelő szerelvényeivel elrendezve. Ezen elrendezés további előnye azon berendezéssel szemben, a mikor az induktor a zárjelző szárnyán van elhelyezve, az, hogy az induktor az állító bódéban, tehát elzárt helyen és könnyen hozzáférhetően van elrendezve. Egyenletes áram elérése czéljából oly közvetett hajtást is lehet alkalmazni, melynél az emeltyű átállítása alkalmával egy súly emeltetik föl vagy egy rúgó megfeszül, mely az emeltyű mozgása közben alkalmas időben az induktorral együtt működésbe hozatik és azt forgatva, egyenletes áramot ad. Egy más mód egyenletes áram adására az, hogy az induktort külön forgattyúval húzzuk föl és ez a zárjelző állítása alkalmával alkalmas módon kiváltatik és az áram a megfelelő előjelző vezetékébe folyik. Több impulzus adására galvántelep is használható, mely szintén többféle módon adhat több impulzust, p. o. ha az emeltyű átállítás közben többször zárja és megszakítja a telep áramkörét, Esetleg erre a
