35216. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vörös, sötét vörös, egészen violaszínű kénfestékek előállítására
0 5 nh2 N . \/\/\/ , vagy ennek a phenylmagban helyettesítjtt derivátáit alkalmazzuk, mint pld. (a p-toluidon vagy o-toluidin vagy péld. xylidinnek végmolekulák segélyével előállított safraninekből nyerhető) tolusafraninonokat vagy a xylosafraninont. 15 rész phenosafraninont krlb. 85 rész kristályos nátriumsulíiddel, 37.5 rész kénnel, valamint 10.5 rész rézgálicznak megfelelő mennyiségű rézsulsulfidpépével alapos kavarás mellett lassan krlb. 135°-ra hevítünk. A visszafolyási hűtő készüléken krlb. 135—140°-ra fölhevítjük, amennyiben a szükséghez képest időnként vizet adagolunk és azután a hőmérsékletet ismét növeljük. Ha a festékanyag képződése véget ért, a megolvasztott anyagot megszárítjuk vagy a festéket kicsapatjuk, mimellett egy vöröses, hamis alkatrésznek csekély mennyiségét eltávolíthatjuk. A festék igen szép, erősen vörösbe menő, nagy fénytartósságú violaszínt szolgáltat. A festék a vörös rézpótlék nélkül előállítottól sokkal vörösebb árnyalat és sokkal nagyobb fénytartósság által különbözik. VII. példa. 200 rész olvasztott festéket, melyet 1 rész phenosafraninonnak 3 rész kénnel krlb. 195°-ra való, mintegy 2 órai hevítése útján állítunk elő, 320 olvasztott nátriumsulfidben (Na3 8 -f- 9H2 0) és 40 rész kénben föloldunk és rázsulftd-pép hozzáadása mellett megolvasztunk, mely utóbbi 50 rész vízben oldott 40 rész rézgálicznak és 50 rész vízben oldott 40 rósz kristályos nátriümsulfidnak lecsapatása és a keletkezett lecsapatása és a keletkezett rézkéneg elszívatása folytán állítatott elő. Az olvasztást előnyösen úgy foganatosítjuk, hogy lassanként 135°-ra hevítünk, azután a visszafolyási hútő készüléket bekapcsoljuk és mintegy 135—140° mellett mindaddig olvasztunk, míg a festékképződés véget nem ért, azaz míg a színárnyalat többé nem változik és a tartósság maximuma el nem éretett. A megolvasztott anyag vagy közvetlenül szolgál festékre, vagy pedig a festéket a vizes oldatból levegővel vagy savval vagy hasonlóan ható szerekkel kicsapatjuk. A megolvasztott anyag kénalkálikus fürdőben gyapotot nagy tartósságú, különösen fénytartós és nagy színerősségű élénk vöröses ibolyaszínre fest. Csekély mennyiségű vörösréz az árnyalatnak kékes, nagyobb mennyiségű vörösréz pedig vöröses színt ad. Erősebb hevítés a festéknek még nagyobb tartósságot kölcsönöz, egyidejűleg azonban némi zavarodást idéz elő. Ha a phenosafraninonból és kénből előállított, föntebb említett olvasztott festéket a kissé magasabb hőmérsékletnél (krlb. 200°-nál) analóg módon véghez vitt, tolusafraninonnak p-toluidinnel vagy o-toluidinnel, mint végmolekulával előállított megolvasztott tolusafraninnal helyettesítjük, akkor még vörösebb terméket kapunk. Hasonlóképpen viselkedik az m-xylidinből mint végmolekulából levezetődő olvasztott xylosafraninon-kén-massza. VIII. példa. Aphenosafranolból teljesen azonos kezeléssel szintén vöröses-ibolyaszínű festéket kapunk, mely azonban nem oly állékony, mint a phenosafraninonból nyert festék. IX. p é í d a. Egészen más színeket kapunk, ha a tulajdonképeni safraninonok helyébe az azinitrogénnel elleniében nem alkylált, egyszerű, hydroxylált azineket az aromatikus safraninonokhoz hasonlóan, a szirsoroknak nyilvánvalóan chinoid-konstitutióju safraninonjait tesszük, melyek eddig még egyáltalján nem alakíttattak át kénfestékekké, a melyek azonban meglepő tisztaságú és vörös színárnyalatú festéket adnak. így pld. az eddig ismeretlen, p-nitrosophenol -f- m-monoaethyl- toluylendiaminból nyerhető aethosafraninon
