35164. lajstromszámú szabadalom • Újítások akkumulatorok elektródlemezein

anyagból készült (a) masszatartót a (c) ha­tékony masszával összekötjük, illetve ez utóbbit a tartóra visszük s végül a (b) fém­lemezt ráfektetjük, miközben a (b) lemez lyukainak (e) gerinczéleit vagy csúcsait (4. ábra) a masszába úgy nyomjuk be, hogy nemcsak mély (d) gödrök vagy nyílások ke­letkeznek (1. ábra), hanem az (e) gerincz­élek vagy csúcsok lehetőleg mélyen benyo­mulnak a (c) hatékony anyagba, minek kö­vetkeztében a (b) fémlemez és a (c) massza között szilárd összefüggés, illetve benső érintkezés létesül s számos kontaktus szár­mazik, melyek az áramnak az egész haté­kony anyagon való átvezetését lehetővé te­szik. Az ilyen elektródákat egygyűjtőtartány­ban (1. ábra) úgy állítjuk föl, hogy a szi­getelő és sokszorosan átlyukgatott, illetve hullámos (a) masszatartók az ellenkező nevű elektródák masszatartóival szemben feküdjenek, ellenben az elektródáiknak az átlyukgatott (b) fémlemezekkel, illetve a kifelé nyitott (d) gödrökkel, üregeikkel stb. ellátott oldalai egymástól elforduljanak s ennélfogva kifelé nézzenek. Az elektródák fölállításának egy másik kiviteli alakját a 2. ábra mutatja, mely annyiban tér el az 1. ábrán látható elren­dezéstől, hogy a pozitív, pl. (5 6) elektró­dákat alkalmas (4) vezeték, a negatív, pl. (? 8) elektródákat pedig (3) vezeték köti össze egymással. Az elektromos áram haladásának irányát az elektrolytban vízszintes nyilak jelzik, míg a fölfelé görbülő, pontozott nyilak a (d) gödrökből vagy üregekből kilépő gáz­áramok irányát tüntetik föl. Ebből következik, hogy az elérni szándé­kolt új hatás s a kapacitás lényeges nö­vekedése tényleg föllép, mivel pl. az 1. áb­rán a pozitív elektródéba lépő áram, a fém­lemeznek a hatékony anyagba meglehetős mélyen behatoló számos gerincacsúcsa stb. következtében, a hatékony anyag egész tö­megén át az anyag szigetelő tartója felé és ennek nyílásain keresztül, melyeknek számát a tartó görbe fölülete és hullámos alakja nagy mértékben növeli, valamint az elek­trolyten át a másik negatív elektródához halad, hol a számos nyíláson és a hatékony anyagnak az elektrolyttal érintkező helyein keresztül ismét ;a masszába hatol s végül a fémlemeznek itt is a masszába nyúló ge­rinczélei vagy csúcsai által tovavezettetik. Mivel az áram haladása közben, mint már a bevezetésben említve volt, gázok kép­ződnek, melyek az elektrolytban a vezető képességet csökkentő gázbuborékok alak­jában lépnek föl, ezen ismeretes és káros jelenség fölismeréséből kifolyólag a fön­tebbi berendezés segélyével a gázok elve­zetését úgy foganatosítottuk, hogy a gáz­buborékoknak az elektrolytban haladó áramra gyakorolt akadályozó vagy zavaró hatása majdnem teljesen megszűnik, de leg­alább is a minimumra csökken, mivel az elektromos áram az elektrolytban az egyik elektródából a másikba azon oldalon lép át, melyen a sokszorosan átlyukgatott és szi­getelő fölület, vagyis a hullámos (a) massza­tartó (1. ábra), ellenben semmiféle vezető fölület sem fekszik. Magától értetődik, hogy az áram kilépési helyein, vagyis- a szigetelő masszatartó szá­mos kis nyílásánál szintén gázbuborékoknak kell képződniök. Mivel azonban a hatékony anyagból kilépő gázok nagyobb része a meg­lehetős nagy nyílásokon keresztül vezető s az áram haladási irányával ellenkező oldal felé irányuló és az áram haladását nem hátráltató, jóval kényelmesebb utat követi, ennélfogva a gázok vagy gázbuborékok mennyisége az elektródák azon oldalán, me­lyen az elektromos áram az elektrolytba lépj jelentékenyen csökken, minelk követ­keztében az elektrolytban föllépő ellenállás is jóval kisebb lesz, illetve a hatékony anyagnak alig lesz belső ellenállása s a ka­pacitás olyan fokra emelkedik, a milyen eddig nem volt elérhető. A gázbuborékok tehát az elektródáknak azon oldalán találnak számos és könnyű ki­vezető utat, hol az áram nem lép át az elek­trolytba, ellenben az elektródák másik ol­dalán, melyen át áram az elektrolytba lép, a gázbuborékok fejlődése majdnem telje­sen megszűnik, de legalább is nagy mér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom