35089. lajstromszámú szabadalom • Újítás írógépeken

tében tartatik meg a kivánt állásban a csavarok fejeinek alsó oldala és a (17) támaszlemez mellső fölülete között. A zárkmeznek (37) hasítékai elegendő hosszúak arra, hogy azoknak közvetítésével a zárlemez fölfelé és lefelé kellő távolságban eltolható legyen, hol ez eltolások határai az 1. és 2. ábrán kivehetők. A kártyavezető a gép mellső oldalánál, ennek középvonalában van a (20) csap körül lengethetőleg oly módon elrendezve, hogy midőn a (23) szárak a hengerhez támaszkodnak, egyidejűleg kissé előre vannak hajlítva. Midőn a (34) zárlemez az 1. ábrán föltüntetett állást foglalja el, a szorító szerkezet vagy kártyavezető csakis a (33) tekercsrúgó közvetítésével szoríttatik hozzá a hengerhez s eközben olyan gyönge nyomást gyakorol, mely elegendő a közönséges papírnak vagy hasonlóknak a gépen történő akadály talan, sima átvezetésére. Ha azonban kártyákra, ill. levelező lapokra, borítékokra, vastag papírra vagy hasonlókra kell írni, akkor a (34) zárlemez a (36) nyúlványok segélyével föltolatik a 2. és 3. ábrán látható állásban, mely alkalommal a fölső (37) hasítéknak alsó vége érintkezik a fölső (19) csavarnak vállrészével. Midőn a (34) zárlemez föl van tolva, a (35) kontaktusrészek kapcsolatba jutnak a (24) karoknak bütyökszerű (30) szakaszaival s e közben e karokat a gép kezelője felé hajlítva, egyszersmind a (23) szárakat hozzányomják a hengerhez. Az (a) kártya az ismert módon vezettetik be a gépbe és halad körül a hengeren, miközben széleinek közelében előnyösen a szokásos szélvezetékek vagy papirfogók vezetik, melyek az ábrán föltüntetve nincsenek. E közben azonban a kártya törekszik a hengertől eltávolodni s a szélvezetékek között fölpuffad vagy kigörbül, különösen f ölső és alsó széle közelében. A középen elrendezett szorító vagy kártyavezető e kihajlásnak vagy fölpuffadásnak megakadályozására s a kártyának a hengerhez való szorítására szolgál, miközben e szorítás eléggé rugalmas arra, hogy a kártya a szorító és a többi vezető közegek között elhaladhasson, de egyszersmind a zárlemezzel kapcsolatban álló közegek kényszerítik a kártyát arra, hogy a henger fölületéhez pontosan hozzáilleszkedjék, ill. hozzásimuljon. Az eredmény az, hogy bármily rugalmas és vastag legyen is a kártya, ill. a beírandó papirlemez, annak mind fölső, mind alsó széle közvetetlen közelében tisztán lehet írni. A (10) skálalécz is a kártyának a hengerhez való szorítására szolgál, azonban midőn a kártya széle e lécznek fölső éle alul kikerül, azonnal fölcsapódnék a henger fölületétől, ha ebben a kártyavezetőnek ellenkező irányú nyomása vagy szorítása meg nem akadályozná. Ha a beirandó (a) kártya széleit csakis a szokásos szélvezetékek szorítják le, azok a henger fölületétől visszahaj lanak. A hengernek hosszanti irányban történő mozgása alkalmával azonban a kártyának oldalsó széleit a központi vezetéknek bütyökszerü (27) és (28) szélei szorosan a henger fölületéhez illeszkedve tartják meg. A kártyának kiálló széle, mintán érintkezett a külső (27) szélek egyikével, a henger hosszanti mozgása alatt a (27) szélnek behatása következtében hozzá szoríttatik a hengerhez, úgy hogy a kártya a (23) kar és a henger között úgy haladhat el, hogy annak elszakítása vagy megrongálódása elő nem fordulhat. Ha a kártya az egyik (23) kar elhagyása után ismét el akarna hajolni a henger fölületétől, annak szélét a másik (23) karnak előre nyúló (28) széle ragadja meg és vezeti vissza a henger fölületéhez, úgy hogy a kártya a lenyomtatás helyénél mindig simán és a henger fölületével érintkezésben tartatik meg. A (23) száraknak fölső végei az irás sorának alapvonalában vannak elrendezve és eléggé meg vannak hosszabbítva arra, hogy sormutatók gyanánt szerepeljenek, míg a (29) skálák, melyek megfelelnek a (10) skálalécz beosztásának, hengerskála gyanánt szolgálnak. A (28) szélek között lévő szűk nyílás segélyével a nyomtatás pontja könnyen megtalálható s épen ezért, e nyílás tulajdonképen pontmutató. E pontmutató különösen alkalmas javítások vagy