35041. lajstromszámú szabadalom • Javítások szénhydrogénlámpákon, kályhákon és hasonlókon

van; Ily módon egy gyűrűalakú csatorna képződik a (d) gázvezető cső és a (bl) középponti légvezető cső között, melyen keresztül a (c) elpárologtató kamrában fejlesztett gőzök eltávozhatnak. Két (e f) kettős kónusz, melyek egyike a másikba van helyezve, van elrendezve a (d b) gáz- és légvezető csövek fölső végében, illetőleg fölső vége körül, mi mellett az ezen csövek fölső része közt lévő gyűrűalakú (g) kibocsátó csatorna czélszerűen szűkítve van és így egy gyűrűalakú fúvókát alkot, mely az (e f) kettős kónuszok két rövid, lefelé szűkülő, illetőleg bővülő (el fl) kónuszai közti gyűrűalakú hézagban van elhelyezve, mely kettős kónuszok fölső kónuszai egy gyűrűalakú (h) expandáló hézagot alkotnak. A levegő akadálytalanul juthat a kettős kónuszok alsó végéhez, és pedig úgy kívülről, mint a középponti (b) légvezetőcsövön keresztül. Az (e, f) kettős kónuszok egy középponti beállítható (i) rúdra vannak szerelve, mely alsó végén csavarmenetekkel bír, és egy (j) csavaranya segélyével beállítható és melyet egy (k) rúgó fölfelé szorít és mely bizonyos mértékben lefelé húzható. A lángzó fölső része egy perforált (1) tokkal van teljesen körülvéve, mely a- lámpaüveget tartó (m) gallért hordja és melyre egy (p) szitaszövet van a perforációkkal szemközt szerelve. Az (e f) kettős kónuszok közti gyűrűalakú hézag fölső vége egy sor koncentrikus (n) csőben végződik, mely egy (nl) csődarabba van szerelve, mely utóbbi alsó végén, mint látható, bővítve van és az(u) szupportban fogva tartatik, mely egy sor (ul) perforációval van ellátva. Az (ul) csődarab és az (n) koncentrikus csövek a főlángzót alkotják. Ezen főlángzó külső fölülétéhez a perforált (l) tokon át juta levegő. Végül az egész egy (o) lámpaüveggel van körülvéve. A bél a szokott módon (q) orsó, (r) fogaskerék és (s) fogasrúd segélyével, mely utóbbi a (t) csőre van erősítve, beállítható. Ha a belet meggyújtjuk, a lámpaüveg huzama a lángot, mely közvetlenül a bél fölső részén foglal helyet, a (d) gőzcső alsó széle alá szívja, míg az égéstermékek á (d) csövön mennek keresztül. A fejlesztő láng hője, mely láng ily módon a (c) elpárologtató kamra fölé nyúlik, az olajat a bél belső szabad fölületén elpárologtatja és a gőz keresztül hatol a (d) gázveaető csövön. A gőz a gázvezetőcső fölső részéből, a (g) gyűrűalakú, fúvóka mindkét oldalán beáramló levegő szívó hatása folytán gyorsan áramlik ki és jól összekeveredik a szűkülő (e f) kónuszokban a levegővel, mire a főlángzón meggyúl. A lámpa megindulásának megkönnyítésére a légbevezetést a középponti (j) rúd lefelé húzásával elzárjuk, mikor is az (e f) kettős kónuszok szemközt jutnak a gáz-és légvezetőcső fölső végével. Rögtön, a mint a gőz a főlángzón meggyújtható, a középponti (i) rudat szabadon engedjük, mire a kónuszok visszatérnek működésre képes helyzetükbe. A láng szívó hatása és a lég-és gázvezetőcsövek fölső részére gyakorolt injektorszerű hatás folytán levegő nyomul be, hajtja és szívja a gázt a (c) elpárologtató kamrából a gyűrűalakú gázvezető hézagba. A zárt fejlesztő kamrára gyakorolt ezen injektorszerű szívó hatás tetemesen növeli az elpárologtatás mértékét, miután a fejlesztett gőz mennyisége a szívás mértékével arányosan változik. Ezután a középponti (j) rudat úgy állítjuk be, hogy a legkedvezőbb eredményeket érjük el. Az (a) bél fölső részén égő láng a bél emelése és sülyesztése segélyével szabályozható, az elérni kivánt czél az lévén, hogy a lehető legnagyobb kék lángot nyerjük sárga sugarak minden nyoma nélkül. A 8., 9. és 10. ábrákon látható módosításnál a lángzó berendezése azonos a már leírt lángzóéval, a következő eltérésekkel: Az (e f) kónuszokat itt egy (il) rúd tartja, mely egy (i2) szupportban szabadon csúszhatik, mi mellett ezen szupport a belső (b) bélcsőbe van beerősítve és az (e2) fogantyú segélyével emelhető és sülyeszthető, mely fogantyú egy fogaskerék és az (©3) fogasrúd segélyével, mely utóbbi a kónuszokra erősített (e4) karral van össze-