34979. lajstromszámú szabadalom • Elektromos fénytávjelző gép
táspont van az (al) számlapon, tehát a hány világító tábla tartozik a teljes készülékhez. E kilincskereket egy (el) kilincs mozgatja (4. ábra), mely egy (fl) rúdra van erősítve. Ezen (fl) rudat a már föntebb ismertetett (o) emeltyű viszi magával. Az (fl) rudat két (gl) spirálrúgó tolja vissza az (o) emeltyű minden egyes elmozgása után középhelyzetébe, miközben a (dl) kilincskerék mindig egy foggal elforog, tehát a (bl) mutató is egy osztásponttal tovább mozog. Másrészt ezen (dl) kilincskerék egy (hl) rúgót visz magával (4. és 5. ábra), mely külső, szabad végén egy (il) fémtuskót hord. E fémtuskó forgás közben egymásután valamennyi (kl) fémgombbal érintkezésbejön, mely fémgombok körben vannak elrendezve egy elszigetelt (11) lemezen, mely lemez egyszersmind a (z) tok fenekét képezi. A (kl) fémgombok száma ismét annyi, a mennyi világító tábla tartozik a teljes készülékhez és mindegyik gomb összeköttetésben áll egy-egy ilyen táblával, hogy abba az elektromos áramot bejuttassa akkor, midőn az (il) fémtuskóval érintkezésbe jön az illető (kl) fémgomb. A szolenoidcsoportok, melyeknek szerepe és működése ugyanaz, mint az ismert elektromos gyújtóké, melyeket helyettesítenek, kis (ml) szolenoidok soraiból állanak (6., 7. és 8. ábra), melyek mindegyike olyan ellenállással bír, mely az általa meggyújtandó lámpák számának megfelel. E szolenoidok két sorban vannak elrendezve és egy (nl) szigetelő lemezre vannak erősítve. Fölső részükön e szolenoidokat (ol) rézlemezek tartják, melyek végeiken (pl) csavarok segélyével vannak az (nl) lemezzel összekötve. Mindegyik (ml) szolenoid alatt egy-egy (ql) rézcsésze foglal helyet, melyek az(nl) szigetelő lemezbe vannak beillesztve és higanyt tartalmaznak. E csészék alsó részéből egy-egy (rl) rúd nyúlik lefelé, mely keresztülmegy az (nl) szigetelő lemezen és végén két (sl) csavaranyát hord az áramvezető drótok fölvételére. A szolenoidok belsejében egy-egy puhavasból álló kis (tl) mag foglal helyet, mely függélyes irányban mozogni képes a szolenoid belsejében, miközben folytonosan érintkezésben marad a (ql) csészében foglalt higannyal. Mindegyik (ml) szolenoid fölső részén egy (r2) vasdugó foglal helyet, mely be van csavarva az (ol) rézlemezbe és melyhez a(tl) vasmag támaszkodik akkor, ha áram folyik az (ml) szolenoid tekervényein keresztül. A fölvevő készülékek (táblák), melyeken a világító betűk képződnek, (ul) falemezekből (deszkákból) állanak (10. ábra), melyek (vl) bádoglemezek közé vannak foglalva, hogy az időjárás viszontagságai ellen megvédessenek. A (wl) izzólámpák, melyek (xl) foglalatokhoz vannak erősítve, a 11. ábrán látható összetételben vannak elrendezve és lehetővé teszik külön-külön való fölgyúlásuk segélyével az ábécze valamelyik betűjének, valamely számjegynek, vagy valamely föntebb említett írásjelnek létesítését. A jelen fény-távjelző gép e szerint olyan elektromos írógép, mely betűk létesítésére és egyszersmind az elektromos áramnak egymást követőleg valamennyi fölvevő készülékre (táblára) való szétosztására szolgál és mely azonkívül egy csoport önműködő gyújtószolenoidból áll, mely utóbbiak lehetővé teszik a fölvevő készülékeken (táblákon) reprodukált valamennyi fényjelzés fénylő állapotban maradását. Az áram útja a 9. ábrán vázlatosan van föltüntetve: Az (1) és (2) lámpák mind egy közös (3) áramvezetékhez vannak kapcsolva. A másik (4) áramvezeték egyrészt az írógép (5) és (51) fémfésűjéhez, másrészt a szolenoidokat tartó (6) rézlemezekhez van kapcsolva. Az írógép (7) és (71) higanycsészéi közvetlenül vannak kapcsolva a szolenoidok (8) és (81) csészéivel, melyek a meggyújtandó lámpákhoz tartoznak. A (9) és (91) szolenoidok közvetlenül vannak kapcsolva a hozzájuk tartozó higanycsészékkel. Ha most az írógép fésűinek egyikét lenyomjuk, ennek (51) foga benyomul a (71)
