34976. lajstromszámú szabadalom • Palaczkozó berendezés

hez fekvő (s) tekercsrúgónak alsó vége támaszkodik. A fölső, a folyadéknak a (b) tartányból az adagoló elemek (d) köpenyeinek belsejébe való bocsátására rendelt (i) szeleptesthez ürös (t) szeleprúd van szilárdan erősítve, melynek belsejében az alsó (k) szeleptestnek íaz (i) szeleptest központos furatán áthatoló (n) szeleprúdja térköz fönthagyása mellett vezettetik. Az ürös (t) szeleprúd fölső vége közelében a légbevezetésre (u) nyílások vannak kiképezve, míg az (n) szeleprudaknak az (o) sínekhez való kapcsolására (v) állító és (x) biztosító csavaranyák vagy hasonlók szolgálhatnak. Az (o) sínekhez a (b) tartányhoz erősített vagy ez utóbbi fölött alkalmasan elrendezett ágyazatokba szerelt (w) emeltyűk csatlakoznak, melyeknek közvetítésével az (o) sínek s ezekkel együtt a velük összeköttetésben álló (n) szeleprudak a szükségnek megfelelően soronként, vagy együttesen s egyidejűleg, kézi erővel, lábító segélyével vagy tetszőleges erőforrás alkalmazása mellett, lényegileg függélyes irányban fölfelé húzhatók. Végül a (d) hengernek (f) fenéklapja (y) kengyellel van fölszerelve, melynek központosán fekvő (z) karmantyújában a (k) szelepnek (j) orsójára vezetést talál, míg a (t) szeleprúd és tartozékainak vezetésére az(e) födéllapnak (zl) karmantyúval fölszerelt (yl) kengyele szolgál. Föltételezve most már, hogy a (b) tartányban az adagolandó, illetőleg palaczkozandó folyadék kellő mennyiségben jelen van s hogy az (1) tölcsérek vagy közvetetlenül, vagy közvetve, esetleg gummitömlők vagy hasonlók révén össze vannak kötve a megtöltendő palaczkokkal vagy tartányokkal, valamint hogy a szelepek az egyes adagoló elemekben az 1. ábrán telt vonalakkal föltüntetett állást foglalják el, vagyis a (g) szelepfészken át valamennyi (d) henger megtelt az illető folyadékkal, akkor ha az (o) sínek a (w) közegek segélyével fölfelé mozgattatnak, a következő munkafolyamat megy végbe. A fölfelé mozgó (o) sínek magukkal viszik az (n) szeleprúdakat, melyek viszont az (s) tekercsrugók közvetítésével az (i) szeleptesteket (t) szeleprúdjukkal együtt fölfelé tolják, míg csak az előbbiek tömítően fészkükre illeszkedtek. E munkafolyamat tartama alatt az (n) szeleprudak alsó vége lazán csúszik az alsó (k) szeleptestek (m) kosarának (ml) karmantyújában, úgy hogy a szelepek eközben még tökéletesen zárva maradnak. Csak midőn már a fölső (i) szelepek teljesen elzárattak, akkor érkeznek az (n) szeleprudak (p) ütközői az (m) kosarak (ml) karmantyújának alsó végéhez, mire az (o) sínek fölfelé való mozgásának folytatása következtében a (k) szelepek is visszahúzatnak fészkükről s így a (d) köpenyekben lévő, az utóbbiak űrtartalmának pontosan megfelelő folyadékmennyiségek a megtöltendő palaczkokba vagy tartányokba lefolyhatnak. Az (o) sínek, illetőleg az (n) szeleprudak mindaddig tartatnak a 2. ábrán pontozott vonalakkal föltüntetve, fölemelt állásban, míg a (d) köpenyek vagy hengerek tartalma tökéletesen kiürül, mire a (w) emeltyűk szabadon bocsátása után a szeleprudak önsúlyuk, valamint az (o) sínek súlyának behatása alatt újból az 1. ábrán látható kezdeti állásba térnek vissza, melynél a (g) szelepfészkeken át az adagoló elemek (d) köpenyei újból megtelnek a (b) tartányból. Megjegyzendő azonban, hogy a szeleprudak e lefelé történő mozgása alkalmával az (n) szeleprudaknak az ürös (t) szeleprudakban való eltolódása mellett, legelőször akibocsátó (k) szelepek illeszkednek fészkükre s azon idő alatt, míg a (p) ütközők az (m) kosár belsejében legmélyebb állásukba jutnak, az (s) tekercsrugók a bebocsátó (i) szelepeket zárva tartják s így megakadályozzák azt, hogy az adagoló elemek kiürítése után következő újabb töltéseknek bármily csekély része is növelhesse a közvetetlenül előzőleg történt adagolás mennyiségét. Az újból való megtelés ideje alatt, melynek tartama gyakorlati kísérletek segélyével könnyen megállapítható, a megtöltött palaczkok vagy tartányok üresekkel helyet-