34958. lajstromszámú szabadalom • Hajtószerkezet

ból és a primér elemnek a hajtó gép által kölcsönzött azon propulzív erőhatásából, mely a főcsavar hajtására nem fordíttatik. A mellékelt rajzon az 1. ábra a jelen találmány tárgyát képező hajtószerkezetnek, a mint az turbinás hajóknál alkalmaztatik, hosszmetszete; a 2. ábra végnézete, a hol egyes részek világosság kedvéért el vannak hagyva; a 3. ábra részletrajz. Az ábrákban (1) a hajó hátsó részét, (2) a tetszőleges számban alkalmazható turbinatengelyt jelöli. A (2) tengely a hajó hátsó részén szokásos módon nyúlik ki és végén a (4) csavart hordja, mely a föltüntetett esetben tizenkét (5) szárnnyal bír. A (2) tengelyt az ürös (6) tengely veszi körül, melyre a (7) főcsavar van rászerelve, mely a föltüntetett példában négy (8) szárnyból áll. Ezen szárnyak a (9) hengert hordják, mely az (5) csavart körülveszi; a hengernek külső vége a rézsútos (10) szárnyakkal van ellátva, melyek akként vannak elrendezve, hogy a forgó (4) csavartól rájuk hajtott víz által előreforgattassanak. Ily módon a (4) csavar egy szivattyúnak primér eleme, a (10) szárnyak és ezeknek tartója pedig szekundér eleme gyanánt szerepelnek. Az (5) szárnyak a (12) harántfalakkal vannak ellátva, melyek a folyadéknak az (5) és (10) szárnyak között való haszonnélküli és energiavesztességet okozó radiális irányú mozgását akadályozzuk meg. Ezen (12) harántfalak két koncentrikus sorban vannak elrendezve, melyek ekként a (4) csavar kerületén belül két hengeres válaszfalat alkotnak. Hasonló (13) harántfalak vannak a (10) szárnyak között is elrendezve, melyek a (4) csavarból kifelé hajtott vízáram közvetlen átfolyását biztosít' ják. Ha a turbinát oly fordulatszámmal hajtjuk, mely legjobb gazdaságos teljesítményét biztosítja, akkor a víz a (7) főcsavar szárnyai között beszívatik és a (10) szárnyak között kinyomatok, miáltal a (7) főcsavar oly fordulatszámmal forgattatik, mely a hatásos részek méreteitől és a két elemnek egymáshoz viszonyított csúszásától függ. A részek kellő méretezésével és beállításával ezen csúszást oly naggyá tehetjük, hogy a főcsavar a kivánt relativ fordulatszámmal forgattassék. így pl. előfordulhat, hogy a turbinát perczenként 900 fordulattal, a főcsavart pedig 300 fordulattal kell hajtani; a főcsavar átmérője ekkor 4,80 m., a belső csavar átmérője pedig 2,40 m. lehet. Közönséges typusú hajócsavaroknál, a mint tudva van, bár lehetetlen megvalósítani, a legjobb eredményt akkor érnők el, ha a csavarszárnyaknak minden egyes pontja, tekintet nélkül ezeknek a forgási középvonaltól mért távolságára, megközelítőleg ugyanazon méterperczenkénti sebességgel forogna. A leírt hajócsavarnál már most világos, hogy a (4) csavar nagy fordulatszámmal bírván, a (7) főcsavar kerületi sebességét megközelíti. Ezen leírt két csavarszárny kombinációja szerint a szerkezetnek megközelítőleg egyenletes szárnysebességét és a várt előnyöket biztosítja. A turbina energiája a (4) csavarra vitetik át, mely a közte és a (10) szárnyak közötti vizet mozgásba hozza oly mérvben, hogy az ezen szárnyak között kifolyó víznek visszahatása úgyszólván teljes egészében a (7) főcsavar forgatására fordíttatik; tehát a fölös energia a főcsavar segélyével hasznosíttatik. Ily módon, a mint belátható, a részeknek kellő méretezésével igen nagyteljesítményt érhetünk el, annál is inkább, mivel, ha veszteség is lép föl, ez csakis a víz súrlódása által okoztatik. Az (5) szárnyak, a mint az 1. ábrából látható, rézsútosan állanak a tengelyre oly czélból, hogy azokat lehetőleg közel hozhassuk a hajó hátsó részéhez és hogy az egész szerkezetet szilárddá és tömörré tegyük. Magától értődik továbbá, hogy ezen kombinált hajócsavart ellenkező irányban is hajthatjuk, hogy a hajót visszafelé járassuk; a részeknek hatása ekkor teljesen ugyanaz, mint előbb. Ezen hajtószerkezetet a meglévő, más typusú gépekkel és csavarokkal fölszerelt hajóknál minimális átalakításokkal lehet