34915. lajstromszámú szabadalom • Mágnes elrendezés billentyűs hangszerek számára

kező billentyűk valamelyikére is hathat a I kar. Minden billentyű fölött egy sorozat mágnes foglal helyet, melyeknek átmérője nagyobb, mint egy billentyű szélessége, de kisebb, mint két billentyű szélessége. Hogy az egy-egy billentyűre alkalmazott háromszoros mágnesek daczára, a zongora, vagy egyéb hangszer rendes hossza megmaradhasson, a szomszédos billentyű mágnesei eltoltan vannak egymáshoz képest elrendezve. A mágnesek a 2. ábrán látható s a zongora billentyűi fölött keresztben futó (4) lemezre vannak az (5) mag és (6) csavar által erősítve. A 4. ábrán föltüntetett elrendezéshez képest minden (1 9 10 és 12) billentyűn három (7 7 7), illetőleg (8 8 8) mágnes foglal helyet. Az (1) billentyű (7) mágnesei a (9) billentyű (8) mágnesei közt a 4. ábrán föltüntetett lépcsős elrendezés szerint úgy vannak elhelyezve, hogy a mágnesek az alattuk lévő billentyűktől kétoldalt a két szomszédos billentyűk fölé kissé kinyúlnak. Ezt az elrendezést az egész billentyűzeten alkalmazva, bármily erősségű mágnes alkalmazása lehetővé van téve. A 11., 12., 14. és 16. ábrákon nyújtott keresztmetszetű mágnesek vannak föltüntetve, mivel tudvalevő, hogy az ily mágnesek ereje sokkal nagyobb, mint a körkeresztmetszetűeké. A 11., 12., 14. és 16. ábrákon a mágnesek alakja meg van nyújtva, hogy erősebbek legyenek. A (13) horgony a hozzátartozó billentyűvel fémes összeköttetésbe hozatik. A (13) horgonylemezek (28) karokkal bírván, gyorsan összeköthetők az (1) billentyűkkel a hozzájuk támaszkodó és a csőalakú (18) részbe teleszkopszerűen illesztett (16) rudacska által, miáltal a (28) kar emelkedett helyzetben van, a billentyű nyugalomban marad, így a horgony mindig csak egy mágnesmagon nyugszik. A (13) horgony különféleképen tartható magjai fölött. E horgony (27) bemélyedésekkel van ellátva, melyekbe a magok (26) bütykei hatolnak be, vagy pedig a magokra (36) gallék (10. ábra) illeszthető,'mely (35) yeczekkel nyomul a (27) bemélyedésekbe. Vagy pedig a horgonyra alkalmazható a (31) bütyök, mely a mag szélén vágott (32) bemélyedésbe illeszkedik. Alkalmazható azonkívül a lemezen egy (30) rúd a mágnesmaghoz való támaszkodás biztosítására, egy másik módosításnál pedig a magot látjuk el a (33) nyúlvánnyal, mihez a (28) kár ferdén levágott vége támaszkodik, a mint a 9. ábrán látható. A horgony minden ütésnél és elengedésnél billenő mozgást nyer. Ha a mágnest, mint a 3. ábra mutatja, a billentyű alá helyezzük, a (21) horgony a (22) kar és a teleszkopszerűen beillő (23) tag által köttetik a billentyűhöz, melyekkel a billentyűt megrántva, működtethetjük. Belátható, hogy-ha a mágnest gerjesztjük, a horgony erősen nyomul a magjai felé, miáltal a billentyűk oldalsó karja és az ehhez alkalmazott (16 és 18) részek által lenyomva, míg ha az áramot megszakítjuk, a billentyű ismét eredeti helyzetét foglalja el, mivel a (28) kar fölemelkedett és csupán a (26) bütykökön nyugszik, vagy e helyett a föntebb leírt módosítványok segítségével mariad a magokkal összeköttetésben. A mágneseknek kellő időpontokban való gerjesztése, illetőleg az áramnak a kellő időpontban való megszakítása az ismert és szokásos módon lyukasztott kártyából való kótatárcsa, vagy hangjegyszalag segélyével történik, mely szalag (véges, esetleg végnélküli) alakban valamely játszandó zeneműnek megfelelően ki van bizonyos helyeken lyukgatva és a zongora (illetőleg a szalaghajtó mechanizmus) megindításakor az áramkört összekötni akaró kontaktusokat szétválasztja, egymástól elszigeteli és csak azokon a helyeken engedi egymással érintkezni, azaz az áramkört zárni, tehát a mágnes horgonya által a hangszer billentyűjére ütést mérni, a hol a hangjegyszalag lyukkal bír. A 11. ábrán a billentyűk összetett, függőlegesen álló mágnesekkel vannak ellátva, míg a 12., 14. és 16. ábrákon a mágnesek különbözőkép vannak elrendezve. A