34857. lajstromszámú szabadalom • Unipoláris dynamógép

14. ábra a mágnesállványnak az 1. ábrától eltérő kiviteli alakja. Az 1. ábrán (A) az unipoláris dynamógép forgó alkatrésze, mely valamely mágneses anyagból van készítve, (bl) csapágyakba van ágyazva és kerületén lapos szalagalakú (a) vezetőket hord. (B) a mágnesállvány, melyet két (F, F) tekercs gerjeszt, (c, c) a súrlódó gyűrűk, melyek a forgó alkatrészhez vannak erősítve és melyek mindegyike egy-egy (a) armatúra vezetővel van összekötve. (b, b) a kefék, melyeket a mágnesállvány tart és melyek a (c) súrlódó gyűrűkön súrlódnak, (al) mágnesállványon elrendezett visszavezetők egyike, mely a forgó alkatrész ellentétes oldalain ülő két (b) kefét egymással összeköti, Ha a két (F, F) gerjesztőtekercsen az áram a kellő irányban folyik keresztül, e két tekercs olyan mágnestért létesít, mely pl. a mágnesállvány középrészében a magnesállványból az (A) armatúrába és ennek (a) vezetőjén keresztülnyomul, azután mindkét irányban az armatúra végei felé terelődik és hátul ismét záródik a (B) mágnesállványon keresztül. Ha a forgó alkatrész ezen mágneses térben forog, az (a) vezetők mindegyikének végei közt elektrvmos feszültségkülönbség keletkezik, melyet a súrlódó gyűrűkön súrlódó (b) kefék elvezetnek. Látható tehát, hogy a (b) kefék alkalmas összekötése által valamennyi armaturavezetőt vagy ezeknek csak ! egy tetszőleges részét lehet seriesbe kapcsolni. A mágnesállványnak a 14. ábrán föltüntetett kiviteli alakja már inkább a kommutáló gépeknél szokásos alaknak felel meg. Egy külső gyűrűben több befelé nyúló (f) mag van elrendezve, melyek mindegyike (F) mágnestekercset hord. E mágnestekercsek azonban úgy gerjesztetnek, hogy valamennyi pólus ugyanazon jelű. A pólusok egymással egy mágneses (fl) gyűrű segélyével össze vannak kötve, mely a mágneses tért egyenletessé tenni van hivatva. E gyűrűn belül kell azután az armatúrát elrendezni. A mágneses áramkör többi része ugyanaz, mint az 1. ábrán látható kiviteli alaknál. Miután az unipoláris dynamógépek rendszerint nagy fordulatszámmal hajtandók, hogy a szükséges feszültséget szolgáltassák, fontos, vagy valamennyi forgó rész lehetőleg ki legyen egyensúlyozva és a centrifugális erők és egyéb mechanikai igénybevételek ellenében védve legyen. A. 2. ábra a súrlódó gyűrűk megerősítését és ezeknek az (a) armaturavezetőkkel való kapcsolását mutatják. E vezetők a forgó alkatrész végein be vannak hajlítva és mindegyikből egy (d) vezetőrúd vezet az illető armatúraoldal valamennyi súrlódó gyűrűjén keresztül. A (d) rúd azonban, egynek kivételével, valamennyi (a) súrlódó gyűrűtől el van szigetelve ; ezen egy súrlódó gyűrűbe pedig szorosan be van csavarva, miáltal vezető összeköttetés van létesítve az illető armatúravezető és ezen súrlódó gyűrű közt. Ily módon valamennyi (d) rúd egyenlő hosszú és egymással mechanikai tekintetben ki van egyenlítve. Ha szükségesnek mutatkoznék, hogy több súrlódó gyűrűt kapcsoljunk egymással párhuzamosan, akkor természetesen mindegyik (d) rudat több súrlódó gyűrűvel kellenne vezetőleg összekötni, a többitől ellenben elszigetelni. Hogy a (c) súrlódó gyűrűket megerősíthessük, az armatúra testére több (cl) gyűrű van rátolva, melyek hosszirányban eltolhatók. E gyűrűk külső fölülete ferdén le van metszve és két-két ilyen (cl) gyűrű közt egy-egy (c) súrlódó gyűrű van elhelyezve, mely viszont belső oldalán van ferdén lemetszve. Az armatúra testének végén egy (c2) csavaranya van elrendezve, melynek meghúzásával a (cl) gyűrűk összeszoríthatok. A (c) súrlódó gyűrűk ily módon a (el) gyűrűk közé szoríthatók és így biztosan és pontosan centrikusán rögzíthetők az utóbbiaktól azonban el vannak szigetelve. Mint már említettük, a súrlódó gyűrűkben folyó áramok nagy befolyással vannak a mágnestérre. Ezen körülmény magyarázatára szolgáljanak' a 4—6. ábrák. Ez ábrákon (1) az egyik kefét jelöli, mely a kör gyanánt rajzolt (2) súrlódó gyűrűn súrlódik, míg (3) a súrlódó gyűrű és a hozzátartozó armatúravezető közti kapcsolati pontot jelzi. Ha ezen