34839. lajstromszámú szabadalom • Beállítható himzőráma

Megjeleni JíH)6. évi január hó 34-ón. MAGY. ^ KIR. SZABADALMI{figfó H 1VATAL SZABADALMI LEÍRÁS 34839. szára. l/g. OSZTÁLY. Beállítható himzó'ráma. WEISZMANN JAKAB ASZTALOSMESTER GYÖNGYÖSÖN. A szabadalom bejelentésének napja 1905 junius hó 5-ike. Himzőrámák készítésénél az a törekvés mutatkozik, hogy egyrészt bizonyos határok között tetszőleges nagy vagy kicsiny szövetdarabot lehessen a rámára feszíteni anélkül, hogy ezáltal a keret maga túlnagy méretekkel bírjon, másrészt, hogy a feszítés minél könnyebben legyen eszközölhető s emellett a szövet jó erősen és a himzés tartama alatt változatlanul (tehát meglazulás nélkül) ki legyen feszítve. Ezen czélt eddig csak tökéletlenül tudták megközelíteni, míg ellenben jelen találmány szerzője ezen föladatot igen egyszerű módon oldja meg. A találmány tárgya a mellékelt rajzból érthető meg, melyen: az 1. ábra a teljes himzőrámát példaképen két különböző nagyságra beállítva tünteti föl fölülnézetben, a 2. ábra az egyik keretléczre fölszerelt sarokvasat mutatja fölülnézetben, míg a 3. ábra ugyanannak távlati képe, melynél a keretlécz a beszorított szövet és a szorítóléc metszve vannak, a 4. ábra föltünteti, miként szorítandó be a szövet a szorítólécz segélyével a keretlécz hornyába (egyik léczpár metszetben, a másik pár oldalnézetben van ábrázolva). A himzőráma négy egyenlő hosszúságú (1) keretléczből áll, melyek mindegyike a 3. és 4. ábrán látható keresztmetszettel bír. Az (1) léczeken végigmenő (2) hornyokba egy-egy megegyező hosszúságú, czélszerűen (Z) keresztmetszetű, (3) szorítólécz helyezhető, melyek segélyével a 4. ábrán bemutatott módon, a szövet beszorítható. Ugyanis a szövetet a (2) horony fölé helyezzük s azt a (3) szorító egyik élével benyomjuk a horonyba (4. ábra); ezután a léczet a fölrajzolt nyíl irányába elforgatva a horonyba egészen benyomjuk, úgy hogy a 3. ábrán látható helyzetbe kerül; ekkor a szövet a horony (a) párkánya körül visszahajlítva, a szorítólécznek a horonyban fekvő részét megkerüli s a horony ferde (b) falához simulva, a szorítólécz fölső része által ismét vízszintes helyzetbe hajlíttatik. Ha már most ezen helyzetben a szövet a nyil irányában húzatik, akkor ez súrlódása következtében a szorítóléczet ellenkező irányba tolja s ily módon a szövetet a horony ferde (b) falához nyomja, úgy hogy önzárás létesül, vagyis minél jobban huzatik a szövet, annál jobban szorul be; ezáltal a szövet tökéletesen rögzítve van. A keretléczeket négy sarokvas foglalja össze (2. és 3. ábra), melyek mindegyike derékszögűre kivágott (4) alaplemezből áll