34750. lajstromszámú szabadalom • Gép üreges üvegtárgyak előállítására

- 3 — kapcsolódik. A (32) tengely fölső vége (33) fogaskereket hord, mely az alsó (8) asztalon kiképezett (34) fogkoszorúval kapcsolódik. (4. ábra.) A (31) fogaskerék a szélső (30) fogaskerékkel akkor is kapcsolatban marad, midőn a mintákat tartó keret és ezzel együtt a (31) fogaskerék is fel- és alámozog. A keretnek föl- és alámozgatása a következő módon történik: A (30) fogaskerék a (36) fogaskerékkel kapcsolódik és azt hajtja. A (36) fogaskerék alsó lapján (37) görbe horony van kiképezve, mely a (38) szán egy görgőjének vezetésére szolgál. A (37) pálya olyan alakkal bír, hogy a (38) szán előre- és hátramozog. A szánt két (39) csatlórúd (3. ábra) a harántirányú (41) lengő tengelyen ülő (40) karokkal köti össze (1. ábra), melyeknek (42) fogazott szegmensei a már említett (16) emelő- és sülyesztő-oszlopok hüvelyein kiképezett (43) fogázott léczekkel kapcsolódnak. Ezen hüvelyek (44) beállító csavaranyákat vesznek körül (2. ábra), melyek a (16) oszlopok csavarmenetein ülnek s (45) karimáikon csavarkerekekké vannak kiképezve, melyeknek fogaiba egy közös csavar kapaszkodik. Ha most ezen csavar segélyével a (44) csavaranyákat elmozdítjuk, akkor ezáltal a működő részeknek az (1) talapzat fölötti magasságát a szükséghez képest állíthatjuk be. Ezen beállításra azért van szükség, hogy a lemérő minták a (46) üvegtartányban lévő olvadt üveghez képest, mely fölött a minták elhaladnak, mindig a kellő helyzetet foglalják el. A föntebbiek alapján könnyen belátható, hogy a (36) szán ide-oda járása s ennek folytán a (40) karok lengése a (42) fogazott szegmensek elfordulását s ennélfogva a (16) oszlopoknak, valamint ezzel együtt a talpgyűrűvel és a gyűrű által hordott és azon forgó keretnek emelkedését és sülyedését vonja maga után. Az ide-oda járó és forgó kereten több lemérő- és fúvómintából álló csoport van elrendezve. A rajzokon föltüntetett gép hat ilyen mintacsoporttal bír, melyek azonban egymással teljesen megegyeznek s mindegyik csoport egymásután e műveleteknek ! ugyanazon sorozatában vesz részt, úgy hogy egyetlen csoport berendezésének és működési módjának leírása teljesen elegendő. A lemérő- és fúvómintából álló csoport mindegyike egy sugárirányú (50) karral bír (5., 6., 7. és 8. ábra), melyet az alábbiakban a fúvófej karjának fogunk nevezni. Ezen kar, középpontjának közelében, mindkét oldalon egy-egy (51) tartóval van ellátva, melyek a szomszédos (9) állványrészekkel állnak összeköttetésben. Az (50) karon egy függélyes (52) csap halad át, melyre az (50) kar alatt két (53) emelő van ágyazva. Ezen emelők külső végeiken az (54) lemérő minta két felét hordják s az (50) kar fölé nyúló (55) villákkal vannak ellátva, melyek a mintákat tartó szerkezet szilárdságát fokozzák s szintén az (52) csapra vannak ágyazva (5., 6., 7. ábra). Mint a 10. ábra mutatja, a lemérőminta mindkét (54) fele (56) toldatokkal van ellátva, melyek az (53) emelőket alul és fölül körülfogják, mimellett a minta két felét a kivehető (57) csavarorsók erősítik az emelőkhöz. Az (53) emelők forgáscsapjuk közelében (58) csuklós karokkal állnak összeköttetésben, melyek az (59) tömbre vannak ágyazva, míg ez utóbbit a (61) rúgós csapszeg a (60) tömbbel köti össze. A (60) tömb (62) görgővel bír, mely a (24) gyűrű alsó oldalán kiképezett görbe horonnyal kapcsolódik, úgy hogy az (53) emelők a fölső keret forgása alkalmával az (54) mintát zárják és nyitják. A nyakminta két (63) fele a fuvófej (50) karjának alsó oldalán lévő (64) csapszegre van ágyazva (9. ábra), s a minta (65) nyúlványait a (66) rúdak a (68) vezető rúdon csúszó (67) tömbbel kötik össze. A (70) tartóra ágyazott (69) emelő (6. ábra) fölső vége a (72) rugóval fölszerelt (71) rúdhoz csatlakozik, melynek másik vége a (74) csúszótesttel áll összeköttetésben. A (74) szán (75) görgője a (25) gyűrű felső oldalán kiképezett görbe horonnyal kapcsolódik, mely olyan alakkal bír, hogy a nyakminta a kellő időben nyitódjék és záródjék. A (72) rúgó alkalmazása folytán a nyakminta részei rugónyomás alatt záródnak, úgy hogy esetleg