34718. lajstromszámú szabadalom • Szopóka szivarok, szipkák stb. számára

Megjelent 1906. évi január hó ll-én. MAGY. „h* KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 34718. szám. VI/tí. OSZTÁLY. Szopóka szivarok, szivarkák stb. számára. WECHSLEB ADOLF KERESKEDŐ ÉS KRAKINOWSKINÉ SZÜL. PARISER EUGENIE MAGÁNZÓ BEBLINBEN. Bejelentésének napja 1904 julius hó 27-ike. Elsőbbsége 1903 május 23-tól kezdődik. Már ismeretesek oly találmányok, melyek a nikotin ártalmas következményeit megakadályozni vannak hivatva. Ezen találmányok közös vonása abban áll, hogy a szivarka stb. a gyártás alkalmával bizonyos módon kikészíttetik. Ez azonban a gyártást szükségtelenül komplikálja. A kikészítés abban áll, hogy egy fölszívó vagy szűrő anyagot, pl. vattagöngyöleget alkalmaznak. Ezen anyag a nikotint visszatartja, úgy hogy a nikotin nem juthat a dohányzó szájába. Mindezen találmányok azért hátrányosak, mert a nikotintartalmú szivarnak stb. sajátos íze, melyre minden dohányzó súlyt fektet, veszendőbe megy. A dohányzók épen ezért nem akartak a nikotinellenes eszközökről eddig sokat tudni. Az alább leírandó találmány czélját a nikotin káros következményeinek megakadályozása s egyidejűleg a föntebbi hátrányok elkerülése képezi. A találmány abban áll, hogy a dohányzószer, legyen az akár szivarka, akár szivar, vagy szivarszipka, pipa stb. a tulajdonképeni szopóka fölött, illetve a dohányzószer végén egy nikotinkötő anyaggal impregnált szopókával láttatik el. Ezen impregnált szopókára nézve különösen jellemző, hogy dohányzás alatt a szivarkán, szivaron stb. marad s a dohányt magát semmi módon sem befolyásolja. Erre nézve föltétlenül szükséges, hogy az impregnáló anyag hatása ne a szopókában, hanem csak a dohányzó szájában nyilvánuljon. Erre vonatkozólag összehasonlító kísérletek tétettek. Először közönséges szivarkákkal végeztek kisérleteket. A kísérletező naponként rendkívül nagy számú szivarkát (naponként egész 40 darabot) füstölt el. A nikotinmérgezés ismert tüneményei nemsokára bekövetkeztek. Erre oly szivarkákkal tettek kisérleteket, melyek csersavtartalmú vattadugóval voltak ellátva. A kísérletező az elfüstölt szivarkák számát naponként (ismét 40 darabig) fokozta. A dohányzó ilyen szivarkák használata által a legkevésbbé sem volt kielégítve. Ez onnan eredt, hogy a nikotin, mielőtt a dohányzó szájába jutott volna, a vattadugóban lévő csersav által megköttetett, úgy hogy dohányzás alkalmával semmiféle íz sem volt érezhető. Végül oly szivarkákkal tettek kísérlete-