34713. lajstromszámú szabadalom • Készülék a szél fölfogására és hasznosítására

futókereket képezik. A futókerék a (j) tölcsérbetéttel és a tompa, külső (k) kúppal szilárd egészet alkot, mely a (g) tengelynek (1) toldata körül lazán foroghat. Az (a) tölcsér szájnyílásának körületénél (m n o p) szivattyúhengerek vannak megerősítve, melyek egyszerű, vagy kettős működésűek lehetnek s melyeknek dugatytyúi a (q) dugattyúrudak közvetítésével a (g) tengelyre ékelt (r) forgattyútárcsával működnek össze. A nevezett szivattyúk, mint ez a 4. ábrából látható, egy csővezeték segélyével állanak egymással összeköttetésben. Az első (m) szivattyú a (t) bebocsátó csövön át, mely kehelyszerű (u) gallérral van körülvéve, levegőt szív be. Az utolsó (p) szivattyú viszont a (v) cső I révén az ürös (d) tengellyel áll összeköttetésben, mely utóbbi a (w) cső révén az (x) tartányhoz csatlakozik, hol e tartány a komprimált levegő befogadására szolgál és biztonsági szellentyűvel lehet fölszerelve. Mint az említett ábrán látható, az első (m) szivattyú az (y) és (z) csövek révén az ürös (d) tengelylyel a következőleg az (x) légtartánnyal is, közvetetlen összeköttetésbe hozható. Az (s) szivattyúvezetékbe több (al bl cl) tartány, valamint (dl el, fl) nyomáskiegyenlítő szerkezet van beiktatva. A tartányok a fokozatosan komprimált levegő lehűtésére szolgálnak, míg a nyomáskiegyenlítő szerkezetek a levegőnek a megfelelő tartányokból az ürös (d) tengelyhez való vezetését közvetítik. Az épen most említett alkatrészek az 5—11. ábrákon külön föl vannak tüntetve. Az ürös (d) tengely (gl) koronával van ellátva (5., 6. és 7. ábra), mely a (hl il jl, kl) csövekkel összeköttetésben álló furatokkal van ellátva. Az először nevezett három cső a (v y z) vezetékek csatlakozásául szolgál, míg a negyedik az (x) tartányhoz nyúló vezeték összekötését bizto- j sitja. A (g) hajtótengely (8. ábra) golyóágyazat segélyével lehet az (f) kónusbetétbe j ágyazva. Ugyancsak az említett ábrán az keresztfej és a forgattyú elrendezése is i szemlélhető, mely utóbbival a kompresszió- ! szivattyúknak (q) dugattyúrúdjai együttműködnek. Ha e szivattyúk egyszerű működésűek, akkor a 9. ábra értelmében lehetnek kiképezve. A be- és kibocsátó szelepek kúpos alakkal bírhatnak és hosszúkás vezetékekkel láthatók el. A (t) légbebocsátó cső, mely csakis az (m) szivattyúnál van alkalmazva és mintegy szabályozó szerkezetet képez, (9. ábra), áll egy (11) tolattyúból, mely a légbebocsátó csőre van rátolva. Ez ürös tolattyú vagy dugattyú merev kapcsolatban áll az (u) gallérral és arra szolgál, hogy a szélnyomás behatása alatt a légbebocsátó (ml) nyílást önműködően többé vagy kevésbbé szabaddá tegye. Egy (nl) tekercsrúgó oly módon hat az (11) tolattyúra, hogy ez utóbbi rendes körülmények között az (ml) nyílást csaknem tökéletesen elzárja. A közbenső tartányok (10. ábra) olymódon vannak szerkesztve, hogy azok a csővezetékekkel könnyen közlekedésbe hozhatók és egy-egy (ol) visszacsapó szeleppel, valamint (pl) és (ql) szerkezetekkel vannak fölszerelve, a légcirkuláció megszakítására. A légnyomásszabályozók (11. ábra) egy rövid (rl) tolattyúval vannak fölszerelve, mely utóbbi egy feszültségére nézve szabályozható (sl) tekercsrúgó és több, ürös (tl) lencse között foglal helyet, s ezek valamely elásztikus anyaggal lehetnek kitöltve. Rendes viszonyok között a tolattyú egy adott feszültségre van kiegyensúlyozva, mi az (sl) rúgó segélyével szabályoztatik. A mint most már a feszültség csökken, a bekövetkező depresszió következtében a (tl) lencsék kiterjeszkednek és az (rl) tolattyú lefelé mozog, miközben olyan összeköttetést hoz létre, melyen a nyomás alatt álló levegőt tartalmazó tartányból jövő levegő áthatolhat. A mint azonban az egyensúly ismét helyre van állítva, az (rl) tolattyú fölfelé csúszik, mire aztán ugyanez a munkafolyamat újból ismétlődik, mihelyt a feszültség a tartányokban a meghatározott foknál magasabbra emelkedik. Az (x) tartányban alkalmazott s föntebb