34691. lajstromszámú szabadalom • Csüngő gázizzófényhez való lámpa

ezen, az (n) égőfejet tartó (g) cső melege csak kis mértékben adódik át a (k) és (i) szigetelő gyűrűknek és így a (c) és (b) tokrészekre és az (a) gázfúvókára sem ter­jed át. Az (n) égőfejen, mely ezélszerűen elég­hetetlen anyagból van készítve, az (o) izzó test ismert módon van megerősítve. Az izzótestet egy (p) harang veszi körül, me­lyet a (g) keverő csőre csavart (q) három­ágú tartó tart az (r) csavarok segélyével. A (p) belső harangot egy (s) külső ha­rang veszi körül, mely az (i) és (k) gyű­rűk közé van szorosan befogva és (v) nyí­lásokkal bír az égéstermékek eltávozhatá­sára. Természetes, hogy az (s) harang, a helyett, hogy a fölső résszel egy darabból lenne készítve, két darabból is állhat, me­lyek közül a fölső hőálló anyagból van ké­szítve, az (i) és (k) gyűrűk közé van szoro­san befogva és az alsót ismert módon csa­varok segélyével tartja. Az (s) harang a sugárzó hőt az (n) égőfejtől nem engedi a lámpa fölső részeihez jutni, és így a hősu­gárzás ellenében hőszigetelő gyanánt szol­gál ugyanoly módon, mint a hővezetés el­lenében a (k) és (i) gyűrűk. Az (s) harang egyszersmind hőreflektor gyanánt is szol­gál, mert az (n) égőfejből kiinduló hősu­garakat az égőfejre reflektálja. E hatás elősegítésére a harang fölső ré­sze valamely (u) hőszigetelő anyaggal le­het burkolva. Hogy a lámpa jó égését biztosítsuk, mint már említettük, még néhány berende­zésre van szükség, a gáz, a keverendő le­vegő és az elégetéshez szükséges levegő jobb bevezetése czéljából. A szükséges gázmennyiség pontos be­állíthatására a csap egy üreges (x) forgó­val van ellátva, melyen a gáz sugárirány­ban áramlik át. Míg azonban a gáz által sugárirányban keresztüljárt ismert forgó csapoknál kétszeres fojtás megy végbe, t. i. a gáz beömlési és kiömlési helyén, és a gáz, útjában két helyen, hirtelen irányvál­tozást szenved, úgy hogy a pontos beállí­tás nagy nehézségeket okoz, addig a jelen bejelentés szerinti lámpánál a fojtás az | által csökkentetik, hogy a csap forgójá­nak furata csak egyik oldalon bír a szoká­sos keresztmetszettel, mely a gázbevezető cső belső átmérőjének felel meg, míg a fú­rat másik oldala oly nagy, hogy az a csap forgójának mindkét helyzeténél a gáz aka­dálytalan keresztüláramlását engedi meg, ha a csap zárása alkalmával azt a másik szűk torkolat nem gátolná. Az ábrán föl­tüntetett kiviteli példában az (x) forgó a (w) fogantyú forgatásával a meredek csa­varmenetekkel bíró (y) csavar segélyével hosszirányban eltolható. A rajzolt állásnál a csap zárva van, mert bár az alsó (1) ki­bocsátó nyílás a csap ezen helyzetében is közlekedik a gázkibocsátó csővel, a fölső kisebb (2) nyílás e helyzetben nem áll ösz­szeköttetésben a gázbebocsátó csővel. A gázkeverék önműködően szabályozódik a következő módon: Ha a lámpát meggyújtjuk, miután a csap (x) forgóját a (w) fogantyú megfelelő el­forgatásával jobbfelé eltoltuk,az(a)fúvókából kiáramlógáz afúvókatokjának(e}nyílásain ke­resztül levegőt szív be. A gázkeverék azután az (1) kererő csövön és a koncentrikus (g) csövön, valamint az (n) égőfejen keresz­tül az (o) izzótesthez áramlik. Ha a lámpa rövid ideig égett, a hőszigetelés daczára, a lámpa fölső részei kissé megmelegednek, tehát a beáramló keverendő levegő is megmelegedik és expandál. Miután a meg­melegedett levegő nagyobb térfogatú, mint a hideg levegő, a beáramlási nyílások nem lesznek többé elég nagyok és így a lámpa rosszul ég. Hogy folytonosan egyenletes, jó égést érjünk el, a fúvóka tokjának alsó (c) részében (z) nyílások vannak elrendezve, melyek a lámpa hideg állapotában (4) nyúl­vánnyal bíró (3) tárcsákkal vannak elfödve. A (4) nyúlvány eltérő hőkiterjedési együtt­hatóval bíró (5) testtel van szilárdan ösz­szekötve, úgy hogy ha a lámpa megmele­gedik, e test alakját, illetőleg helyzetét megváltoztatja és megmelegedése folytán a (3) tárcsa a (z) lyukaktól eltávolodik, míg az alsó (4) és (5) rész, mely a (c) gyűrűre van erősítve, helyén marad. Minél mele­gebb lesz tehát a lámpa, annál jobban sza-

Next

/
Oldalképek
Tartalom