34621. lajstromszámú szabadalom • Kéménygyújtó

Megjelent 1905. évi deczember hó 27-én. MAGY. SZABADALMI Km HIVATAL. SZABADALMI LEI RAS 34621. szám. Il/g. OSZTÁLY. Kéménygyujtó. SCHMITZER FERENCZ KÉMÉNYSEPRŐSEGÉD ARADON. A szabadalom bejelentésének napja 1905 julitis hó 18-ika. Eddig a kémények kiégetésére a kéményben szalmatüzet gyújtottak, vagy pedig égő fáklyát helyeztek a kéménybe. Mindkét eljárás azonban számos hátránnyal bírt. A szalmaégetés azon hátránnyal bírt, hogy a szalma igen hamar lobbanván el, folytonosan után kellett rakni, miáltal a helyiségben, melyben a kéményajtó elhelyezve volt, igen nagy szemét okoztatott, másrészt pedig a kémény légvonata a könnyű tüzes szalmaperj ét könnyen kiragadta, úgy hogy ez még tüzes állapotban a házfödélre jutva, gyakran fölgyújtotta a tetőt és tűzeseteknek volt okozója. A fáklyaégetésnek megint az a hátránya, hogy a meggyújtott fáklyát csupán akkor lehet a kéménylyukba dugni, ha már jól lángol. Addig pedig a bő füstjét és tüzét a szobába árasztja. Mivel pedig egy fáklyával költségessége folytán több kéményt kell kiégetni, a fáklyát minden égetés után el kell oltani, a mi csupán annak kihúzása után eszközölhető és ismét erős füst- és bűzképződéssel jár. Különösen hátrányos ez tél idején, a midőn a szobáknak órák hosszáig való szellőztetése nehézségeket okoz. Úgy a szalma-, mint a fáklyaégetésnek pedig még megvolt azon közös hátránya, hogy az égetés mértéke nem volt meghatározva és így takarékosságból gyakran megtörtént, hogy a kémények hiányosan lettek kiégetve. A jelen találmány tárgyát már most oly kéménygyújtó képezi, mely az összes fönt említett hátrányokat kikerüli, az, által, hogy egy darabból álló megszabott tömör adagot képez, melynek nagysága a kémény kellő kiégetésének megfelelően van megszabva, nem szemetel s sem füstöt, sem pedig bűzt nem okoz. A találmány tárgyát képező kéménygyújtó egy hengeralakú szalmakötegből áll, mely gyanta- vagy szurokszerű könnyen égő keverékkel van itatva és melynek nagysága egy kémény teljes kiégetésének megfelelőleg van megszabva. Az által, hogy a szalmaköteg a gyantaszurok-keverékkel van itatva, egy szilárd egésszé egyesíttetik, úgy hogy ebből szemetet okozó szalmaszálak nem válnak le, másrészt pedig az itatás folytán az adag melegfejtő képessége is növeltetik, úgy hogy egy adag a teljes kiégetésre elegendő. Az itatás következtében a szalmaperje is jobban összetart és abból tüzes részek nem ragadtatnak ki a tetőre. Az által, hogy a szalmaköteg likacsos, csatornás tömeget képez, mely az egy kémény kiégetésére szükséges meny-