34494. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kukoriczaszárból, cukornádból, szorgumból és hasonló béldús növényszárakból való termékeknek, valamint az ezekből készülő papírfajtáknak előállítására

Megjelent 1905. évi deczember lió 5-én. MAGY. KIR. SZABADALMI Wm HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 84494. szám. XIII/a. OSZTÁLY. Eljárás kukoriczaszárból, czukornádból, szorgumból és hasonló béldús növényszá­rakból való termékeknek, valamint az ezekből készülő papírfajtáknak előállítására. DREWSEN VIGGO VEGYÉSZ NEW-YORKBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1905 május hó 15-ike. Jelen találmány tárgya eljárás papirosnak előállítására kukoriczaszárból, a czukornád és szorgum száraiból, valamint más hasonló béldús növényszárakból. A nehézség, ezen béldús szárakból rosta­anyagot (cellulóza) és más, a papírgyártásra alkalmas anyagot előállítani, ezen szárak külömböző részeinek külömböző minőségé­ben fekszik. A tulajdouképeni levelek és tokok nélküli kukoriczaszár pl. két olyan részből áll, melyek a papírkészítésnél hasz­nálhatók, nevezetesen a külső burokból és a bélből. A burok fához hasonló minőségű és nagymennyiségű rostot tartalmaz, míg a bél szivacsos és főképen hosszúkás sejtek­ből áll. Ugyanez áll a czukornádra és más hasonló növényekre. Ha a külső burkot vegyi szerekkel, pl. marónátronnal vagy nátriumszulfiddal kezel­jük, akkor az nagymennyiségű rostot szol­gáltat, mely papírgyártásra alkalmas és át­látszatlan papirost ad. Ha azonban a belet ugyanezen vegyszerekkel kezeljük, akkor az egyes sejtekre esik szét és a belőle ké­szült papiros áttetsző és pergamenpapirost képez. Régebben megpróbálták a szárakat a pa­pírgyártásban akképen értékesíteni, hogy azokat maró alkálival kezelték. Ezen kísér­letek foganatosításánál többféle eljárást al­kalmaztak, melyek közül a legrégibb abban állott, hogy a szárakat, miután azokat szét­zúzták, kb. 6 órán át gyönge marénátron­oldatban főzték. Az eredmény egy perga­menszerű, többé vagy kevésbé foltos, töré­keny papiros volt, mely csak kevés czé­lokra használható, úgy hogy az eljárások annak előállítására, sohasem vezettek gya­korlati gyártási eredményre. Később föltételezték, hogy a külső burok rostjainak és a bél sejtjeinek külömböző minősége két külön főzést igényel, mi mel­lett a burok rostjai erősebb oldatot és hosz­szabb ideig tartó főzést kívánnak, mint a bél. Azt is gondolták, hogy ha a belet és a burkot egyidejűleg ugyanazon erősségű folyadékban és ugyanannyi ideig főzik, mint amennyi a burok rostjainak szétaprítására és azoknak a kérges anyagoktól való elvá­lasztására szükséges, akkor a bélsejtek gya­korlatilag véve elpusztulnak és nem hasz­nosíthatók. Föltaláló azonban 1903. julius 9-én be­nyújtott amerikai bejelentésében letette azon találmányát, hogy ez nincs mindig így, és hogy alkalmas eljárás használata

Next

/
Oldalképek
Tartalom