34475. lajstromszámú szabadalom • Távolságmérő függélyes alapvonallal
-CS.V Megjelent 1905. évi deczember hó 5-én. MAG Y. K!R. SZABADALMI lllSf H IVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 34475. szám. VII/a. OSZTÁLY. ——•a— i n m i • 111 HBMBiaBíJMMagaMMaraKiMHMaM^^ mirTr. -r-ry m/iwhi ümm Távolságmérő függélyes alapvonallal. HEYBEB ERVIN NAGYBIRTOKOS SCHLOSS-PERUSCHENBEN, GOSSA GYÖRGY FOGORVOS FS GOSSA MIKSA KERESKEDŐ BRESLAUBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1905 május hó 25-ike. Pontos mérési eredmények elérése czéljából távolságmérőknél tudvalevőleg az alapvonalat (bázist) minél hosszabbra kell venni. De ekkor a vízszintes síkban való mérés máinem czélszerű, mert ha alapvonal gyanánt pl. hosszú mérőszalagot vagy efélét használunk, akkor a méréshez két egymástól távolálló egyénre van szükség; de még ha ezen hátrányt merev alapvonal alkalmazása által el is kerülhetjük, ehhez mindig meglehetős nagy szabad tér kívántatik, ami mindenütt nem áll rendelkezésünkre. Ebből az okból a vízszintes helyzetű merev alapvonalat áttették függélyes síkba, amelyben az alapvonal és a tárgy által meghatározott háromszög benne fekszik. Ekkor a távolságmérőt kényelmesen fölállíthatjuk akár sziklahasadékban, vagy két ház között, vagy erdei úton stb. Azonban a függélyes merev bázissal bíró ismeretes távolságmérők is még mindig nagy hiányokat mutatnak abból a szempontból, hogy a tárgy képe, mely a bázis fölső végén elrendezett fejprizmában jelenik meg, csak többszörös tükröződés után lesz az egyszersmind közvetlen megfigyelésre is szolgáló, a bázis alsó végén megerősített távcsőben láthatóvá, az a többszörös tükrö- i zés tudvalevőleg nagy fényveszteséggel jár. Azonfölül ezek a távolságmérők komplikált szerkezetűek és nehezen kezelhetők, mivel a legegyszerűbb, más készülékeknél már alkalmazásban lévő és a szögnek a czélnál való közvetlen mérésére szolgáló eljárást, — melynél ezen szögek egy nagy határok között elforgatható derékszög alatt tükröző fejprizma elrendezése mellett ez utóbbinak esetenkénti elforgatásából határozzuk meg, — azért nem alkalmazhatjuk, mivel a fejprizmának egy bizonyos elforgatásán túl az abból kijutó fénysugarak, főként hosszú bázis esetén, már nem esnek a helytálló távcsőbe. Ez okból a távolságmérő csak aránylag igen kis távolságok mérésére volna alkalmas. A jelen találmány szerinti távolságmérőnél, mely az ismeretes Stubendorf-féle eljáráson alapBzik, ezek a hátrányok eltűnnek azáltal, hogy a bázis fölső végén egy a mérésnél előforduló prizma é3 egy a bázis alsó végén rögzített és a tárgy megfigyelésére szolgáló távcsövön kívül még egy második, a fejprizmára irányított és az abban mutatkozó tárgykép megfigyelésére szolgáló irányítószerkezet van elrendezve, mely a fejprizma elfordulásakor vele együtt fordul,
