34422. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gázok vagy gőzök elnyeletésére

- 2 — sebbítjiik és ennek megfelelően kevesebb hűtő levegőre van szükségünk. A szükséges faszénmennyiség az alkalmazott szénféleség elnyelőképességétől, az elnyeletendő gáz vagy gőz mineműségétől, az elnyeletendő gáztömegtől, a létesítendő ritkítás fokától ós ama hőmérséklettől függ, melyre a faszenet le kell hűteni. Ha levegőt akarunk elnyeletni, mint az elektromos izzólámpák vagy radioaktív sugárzás létesítésére szolgáló csövek, pld. Röntgencsövek előállításánál szükséges, a következő példa alapján állapíthatjuk meg bizonyos levegőmennyiség elnyeletésére szükséges faszénmennyiséget, föltéve, hogy a hűtést folyékony levegővel végezzük. Valamely mintegy 1300 cm® légköri nyomás alatt álló levegőt tartalmazó tartályt egy másik 30 g. kókuszdiószenet tartalmazó tartállyal hoztam kapcsolatba és ezt a második tartályt folyékony levegőbe mártottam, mikor a tartályban a nyomás 50 min. kénesőoszlop nyomására csökkent. Mikor ugyanezt a tartályt a faszén lehűlése előtt fél légkörnyomásig kiszivattyúztam, a nyomás ama nyomás alá sülyedt a tartályban, melynél a jól ismert fénycsíkok képződnek, míg mikor a szivattyúval a levegőt annyira kiszivattyúztam, hogy a nyomás a faszén lehűlése előtt egy negyed légkör volt, oly fokú vákuumot kaptam, melyben szikrát átcsapatni alig lehetett, Minthogy könnyű szerrel lehet több faszenet használni, mint a mennyi szükséges, a szükséges faszén pontos mennyiségét minden esetben könynyen megállapíthatjuk. A csatolt rajz 1. ábráján egy elektromos izzólámpa látható, mely akként van berendezve, hogy abból a levegőt a találmány tárgyát képező eljárás szerint távolíthatjuk el. A lámpakörtével a (c) kapilláris cső útján összekötött (b) hólyagban faszén van, a hólyagot az alatt, mialatt a légszivattyú a (d) elágazáson át a levegőt a körtéből kiszivattyúzza, erősen fölhevítjük. Ha a szivattyú a levegő legnagyobb részét eltávolította, a (d) elágazást leforrasztjuk és a (b) hólyagot folyékony levegőbe mártjuk. Néhány perez múlva a szénfonalat áram átvezetésével izzásba hozzuk, a (c) csövet leforrasztjuk és a lámpát a hólyagtól elválasztjuk. A 2. ábra a találmány tárgyát ama jól ismert vákuum-edényeknél alkalmazva tünteti föl, melyek czélja a folyékony levegő gyors elpárolgásának meggátlása. A kettősfalú (a) üvegedény belső falának alul egy (b) kiöblösödése van, melyet frissen kiizzított szénnel töltöttünk meg, mielőtt az edény kettős falában levő üreget elzártuk. Ezt az üreget — mielőtt azt a (c) csúcsánál leforrasztanók — légszivattyú alkalmazásával szivattyúzzuk ki, hogy a vákuum létesítésére szükséges szénmennyiséget kisebbítsük. Ha már most az edénybe folyékony levegőt öntünk, a faszén a fal üregében levő levegőt elnyeli, úgy hogy az üregben nagy fokú vákuum létesül és áll fönn mindaddig, míg az edényben annyi folyékony levegő van, a mennyi a (b) kiöblösödés elfödésére elégséges. Bár elégséges, ha a faszenet csakis ama hőmérsékletre hütjük le, melynél az elnyeletendő gáz forr, előnyös, ha a faszén el nyelőképésségét még tovább fokozzuk, a mennyiben a hűtőfolyadékot, melybe a faszén bemerül, csökkentett nyomás alatt elpárologtatjuk. A kettősfalú edényt belül ezüstözhetjük, vagy a fal üregében egy csepp kénesőt is elhelyezhetünk, bogy így a hőszigetelést tökéletesebbé tegyük. Ha oxygén vagy nitrogén helyett az edény falának üregébe széndioxydot töltünk, a faszenet csak 80°-ra, a széndioxyd forráspontjára kell lehűteni, hogy jó vákuumot létesítsünk. Ugy tapasztaltam továbbá, hogy a lehűlt faszén gáz- vagy gőzkeverék elnyelésénél eme keverék alkatrészeit egymástól elválasztja, a mennyiben bizonyos gázokat vagy gőzöket fokozottabb mértékben nyel el, úgy hogy egyszeri vagy ismételt elnyeletés által gyakorlatilag kielégítő módon választhatjuk el a gázokat egymástól. így például, ha több száraz levegőt vezetünk el a 180°-ra lekötött faszén fölött, a mennyit az elnyelni bír, az elnyelt gáz átlag 56% oxygént és 44% nitrogént fog tartalmazni.