34395. lajstromszámú szabadalom • Kamarás tartányhajó

pal van ellátva, mely kúpok mindegyike, egy-egy (c) összekötő cső által egy közös (d) csőhöz csatlakozik, mely (d) cső, a hajónak erre alkalmas helyén, pl., mint a jelen esetben, a födélzeten elhelyezett (e) expanziókamrába torkollik. Ezen (e) kamra fölső részéből egy (f) cső indul ki, mely a hajónak megfelelő pontján elhelyezett, tetszőleges módon szerkesztett (g) hűtőkészülékbe vezet, melyből a (h) cső ismét a kamrákhoz tér vissza. Az expanziókamra és a hűtő készülék méreteit a kamrák űrtartalma határozza meg. A kamrás tartányhajót annyira töltjük meg folyadékkal, hogy necsak a kamrák legyenek színültig, hanem, hogy a folyadék a (b) kúpokat és a (d) összekötő csövet is teljesen megtöltse. A kamrákat megtöltő folyadék a hőmérsék változása és a hajó ingásai szerint szabadon visszahúzódhat, vagy pedig az expanziókamrába nyomulhat. Az elpárolgásból származó összes gázoknak pedig az expanziószekrényben kellöszszegyűlniök, mivel más út részükre hagyva nincsen és onnét az (f) csövön át, a (g) hűtő készülékbe jutnak, ott lecsapódnak és csöppfolyós állapotban ismét a kamrákba térnek vissza. Ily módon tehát a párolgás okozta veszteség és a minőségváltozás a kamrás tartányhajóba zárt folyadéknál el van kerülve. A 3., 4. és 5. ábrák az expanziókamra, a 6. ábra pedig a hűtő készülék vázlatos képét adja nagyobb méretben. A kondenzáció bármely módon eszközölhető; hajókon a beszivattyúzott friss víz használata a legtöbb esetben a legelőnyösebb lesz. Az (a) kamrák légmentesen zárnak, falaik pedig, mivel azok a hajószerkezet alkotó részeit nem képezik, sőt azoktól teljesen függetlenül a hajóburoktól oly távolságban vannak elhelyezve, hogy magának a hajótestnek megsérülése esetén is épek maradnak. Az üres kamrák pedig, ha a hajó ürege vízzel árasztatnék el, légtartányokként működnek és a hajó elsülyedését megakadályozzák, egy megtöltött, elsülyedt kamrás tartányhajó pedig megfelelő számú kamra tartalmának kiszivattyúzása által ismét a víz fölszinére hozható. A kamrák szivárgása ezen módszernél kizártnak tekinthető, mivel azok a legnagyobb gonddal és a legegyszerűbb alakban állíthatók elő, és a bennök lévő folyadék nyomásán kívül semmiféle erők behatásának sincsenek kitéve. Ha azonban valamely oknál fogva mégis szivárgás és ezzel gázképződés lépne föl a zárt hajóiirben, kellő szellőztetés útján gondoskodva van arról, hogy a veszélyes gázok eltávolíttassanak, még pedig az által, hogy az (i) kürtőkön át a levegő a hajótest legmélyebb részeibe vezettetik, míg a hajóür legmagasabb pontjáról a (j) kürtők a gázokat kibocsátják. A kellő léghuzamot, vagy a kürtőkre alkalmazott szélfogók, vagy pedig oly hajókon, melyeken géperő áll rendelkezésre ventilátorok vagy exhausztorok segélyével vagy bármely tetszőleges más módon állíthatjuk elő. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kamrás tartányhajó (caisson-tenk), jellemezve az által, hogy a légmentesen záró (a) kamrák, a (d) összekötő cső által egymással és az (e) expanziókamrával vannak összekötve, oly módon, hogy az (a) kamrákba zárt folyadék szabadon kiterjedhet és az (e) expanziókamrába nyomulhat, a párolgás folytán képződő összes gázoknak azonban itt kell összegyűlniök, honnét az (f) csövön át a (g) hűtőkészülékbe jutnak, ott lecsapódnak és csöppfolyós állapotban ismét az (a) kamrákba térnek vissza, minélfogva az ezekbe zárt folyadék mennyisége az elpárolgás folytán nem csökkenhet és minősége meg nem változik. 2. Az 1. pont alatt igényelt kamrás tartányhajó egy kiviteli alakja, jellemezve