34390. lajstromszámú szabadalom • Eljárás anthracensorozat új származékainak előállítására és a festőiparban való alkalmazására
10. P é 1 d a. (A festőanyag előállítása a benzanthronchinolinszulfósavból.) 1 rész benzanthronehinolinszulfósavat(betaamidoanthrachinonszulfósav, glycerin, és kénsav kondenzációterméke) kb. 110° C.-nál 6 rész ömlesztett kálihydrátba viszünk be és az ömleszték hőmérsékletét folytonos kavarás közben 230—235° C.-ra emeljük. Ezt a hőmérsékletet addig tartjuk fönn, míg az ömleszték egy próbája nem mutatja többé a festőanyagképződés szaporodását. A reakció befejezetével az ömlesztéket vízbe öntjük, fölforraljuk, forrón szűrjük, a a csapadékot újból hígított kénsavval kifőzzük és addig mossuk torró vízzel, míg ez sárgán folyik le. Ily módon ibolyásbarna színű pásztát kapunk, mely forró vízben és hígított nátronlúgban teljesen oldhatatlan. A festőanyag tehát a szulfóesoport elválása útján jött létre és tulajdonságai, valamint reaciói tekintetében teljesen azonos az előbbi példában ismertetett festőanyaggal. Egészen hasonló festőanyagot kapunk, ha a 2-6 és 2-7 diamidoanthrachinon kondenzációteméket káliömlesztésnek vetjük alá. Az így kapott festőanyagok nyers állapotban feketésbarna porok, melyek koncentrált kénsavban olajzöld színben oldódnak, gyengén barnászöld fluoreszkál ássál. Vízben, alkoholban, jégeczetben stb. oldhatatlanok, forró nitrobenzolban kékeszöld színnel oldhatók ; az oldat gyönyörű barnásvörös fluoreszkálást mutat. Nitrobenzolból a festőanyagokat vörösesibolya pelyhekben kapjuk meg, melyek koncentrált sósavban tiszta kékeszöld színnel oldódnak. 11. Példa. (A festőanyag előállítása benzanthronból). 10. súlyrész benzanthront kb. 110° C.-nál 50—60 súly rész ömlesztett marókáliba viszünk be. Az ömleszték hőmérsékletét 230—240° C.-ra emeljük és addig megtartjuk, míg a festőanyagképződésnek szaporodása már észre nem vehető. Ekkor az ömlesztéket sok vízzel oldjuk, fölforraljuk, forrón szűrjük és a sűrűn ibolyaszínű paszta alakjában visszamaradó festőanyagot forrón mossuk és legczélszerűbben pásztalakban használjuk föl. Száraz állapotban sötét ibolyaszínű por, mely dörzsölve rézfényt vesz föl. Hígított savakban és alkáliákban oldhatatlan. Koncentrált kénsavban zavaros ibolyaszínnel oldható. Organikus oldószerekben nehezen oldható lévén forró chinolinból finom tűkben kristályosítható és azután koncentrált kénsavban tiszta ibolyaszínnel oldódik. Alkálikus hydroszulfitoldattal a festőanyag melegítésnél gyönyörű fuchsinvörösen fluoreszkáló csávát ad, mely a növényi rostot vörösesibolyára festi, míg mosásnál a szín kékes ibolyába megy át. A festések rendkívül klórállók. Hasonló festőanyagokat kapunk, ha ezen szabadalom eljárása szerint előállítható többi benzanthronszármazékot maró alkáliákkal összeömlesztjük: 12. Példa. (A festőanyag előállítása benzaphtanthronból) 10 g. benzanaplitanthront 30 cm.8 abszolút alkoholban oldott 30 g. szilárd maró kálival 7t órán át 150° C.-ra és ezután egy további V* óráig 165—170° C.-ra hevítünk. Az ömlesztéket vízzel kifőzzük, a maradékot pásztaalakban a festéshez használjuk. Termelési hányad 90%. Hydroszulfittal és nátronnal festve gyapoton vöröseskék színt kapunk, melynek klórállósága kiváló. Jóval zöldebb árnyalatot szolgáltató festőanyagot kapunk, ha 200° C.-nál megömlesztett 100 g. KOH-ba és 20 g. víztelenített nátriumacetátba 50 g. benzanaphtanthront viszünk be és a hőmérsékletet 2 /d —y2 órán át 200—210° C.-nál tartjuk. Az ömleszték további földolgozása a 8. példa szerint történik. 13. Példa. 15 kg. 10%-os pásztaszerű festőanyagot, mely a 9. vagy 10. példa szerint lett előállítva, kb. 10001.90—95° C. vízben szuezpendálunk és csávázóanyag gyanánt 50 1. 10 Bé. nátriumlrydroszulfitot, továbbá 50 1. 30° Bé. nátronlúgot adunk hozzá; ebben a festőfürdőben kb. 90—95° C.-nál 50 kg. gyapo-