34380. lajstromszámú szabadalom • Zár gyűrűalakú rekesztőkkel

2 roghat. A kulcshüvely hosszkivágással van ellátva, melybe a kulcs akképen illik be, hogy forgatása közben kényszerítve van a hüvely tengelye körül mozogni. A (4) rekesztők mindegyike belső hengerfölületén el van látva a (11) sugárirányú bevágással, melynek két mellső (12) és (13) ütköző széle a rekesztők tengelyétől különböző távolságban van. Ha a zár el van reteszelve, akkor a rekesztők olyan helyzetet foglalnak el, hogy valamennyi (11) bevágása pontosan a kulcslyuk előtt van (2. ábra) és ennek folytán a kulcsnak a zárba való betolásánál a kulcs szakálla valamennyi (11) rekesztőbevágásba belekapaszkodik. Jobbra forgatásnál tehát a kulcsszakáll magával viszi a rekesztőkeÉ; minthogy azonban a kulcshüvely csapjai excentrikusan vannak a rekesztők tengelyéhez ágyazva, ennélfogva a szakáll bizonyos forgás után kilép a rekesztők (11) kivágásaiból és a rekesztők ezután a kulcs további forgatásánál különböző, a szakáll lépcsőzetének megfelelő állásokban megállnak. A szakáll magassága a különböző rekesztők számára különböző és minél nagyobb a magasság, annál tovább forgattatik a megfelelő rekesztő, mielőtt azt a kulcs elereszti. A különböző rekesztők külső (8) kivágásai különböző szögek alatt vannak a rekesztők belső (11) bevágásaival szemben elállítva, mely szögek olyan nagyok, hogy abban a pillanatban, mikor a kulcsszakáll egyik rekesztőt elereszti, ennek külső (8) kivágása a nyelvvéggel éppen szemben áll. Ha a kulcs valamennyi rekesztőt eleresztette, akkor ezeknek mindegyike olyan helyzetben van, melyben a nyelv betolását lehetővé teszik. A kulcshüvely a (15) kiugrással ellátott (14) tárcsával, melyet a hüvely magával visz, van körülfogva. Ezen tárcBán fekszik a hátul villaalakú (16) tolórúd, melynek mellső (17) vége át van hajtva és a (2) nyelv megfelelő rovátkájába kapaszkodik, úgy hogy a nyelv mozgása a tolórúd mozgásához van kötve. A kulcs jobbra forgásának első részében a (15) kiugrás szabadon mozog a (16) vonórúd villaalakú hátsó részében, ha azonban a kulcs akkora szögben forgott, hogy valamennyi rekesztő abba a helyzetbe jutott, a melyben a nyelvnek szabad bemenetet engednek, a (15) kivágás beleütközik a vonórúd áthajtott (18) villaalakú végébe és ennek folytán, a kulcs további forgatásánál, a forgatásánál, a vonórudat és a nyelvet is jobbra mozgatja, úgy hogy a zár kinyílik. A nyelv be- és kitolásánál egyidejűleg a (16) vonórúd alsó oldalán levő (21) gerincz a (14) tárcsában levő (22) bevágásban mozog és így biztosítja a nyelv helyzetét a kulcshüvelyhez viszonyítva. A (21) gerincz még annak megakadályozására is szolgál, hogy csukott zárnál a nyelvet a rekesztőkhöz szorítani és ézeket egyidejűleg forgatni ne lehessen, mindaddig, míg valamennyi (8) kivágás a nyelv hátsó vége előtt nincs. Ha a kulcsot visszaforgatjuk, akkor a (22) bevágás domború széle a mozgás első része folyamán a nyelvet kitolja és a további forgatásnál lassanként a különböző rekesztők (11) bevágásaival találkozik. A szakáll a bevágásoknak mellső, a kulcstengelytől legtávolabb fekvő (12) ütközőszéleinél szabadon elhaladhat, ellenben a hátsó, valamivel közelebb fekvő (13) szélbe beleütközik. A kulcs ennélfogva fokozatosan valamennyi rekesztőt eredeti helyzetébe forgatja vissza, a melyben valamennyi (8) kivágás különböző szög alatt a nyelv hátsó végétől el van fordítva. A (8) kivágás (19) széle akképpen hajlik a sugárhoz, hogy a (9) nyelvvég hátsó széle a nyelv behúzásánál valamennyi rekesztőt kissé elfordítja azon a helyzeten túl, a melybe azok a kulcs közvetlen nyomása folyton hozattak. A rekesztők ezen utóállítása folytán biztosságot érünk el az iránt, hogy a zár újra zárásánál a kulcsszakáll szabadon elhaladhat a (11) bevágások mellső (12) ütköző szélénél. Ezen külön berendezés az első pillanatra fölöslegesnek látszik, mert hiszen a kulcs a zár utolsó fölnyitásánál valamennyi rekesztőt éppen annyira forgatta, hogy a szakáll a (12) ütközőszél fölött szabadon elhaladhat ; azonban ezen berendezés csakis