34375. lajstromszámú szabadalom • Vízcsöves kazán

Megjelent 1905. évi november hó 24-éu. MAGY. ^AJK KIR SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 34875. szám. V/«'2. OSZTÁLY. Vízcsöves kazán. SUZUKI TOZABUBO MÉRNÖK SUNAMURABAN. A szabadalom bejelentésének napja 1905 junius hó 20-ika. A jelen találmány tárgyát függélyes vízcsövekkel ellátott kazán képezi, mely az ismert ilynemű kazánoktól abban különbözik, hogy a füstgázok itt csak a függélyes vízcsöveket érintik, miközben a gőz-, illetőleg víztérnek csak tetejével és fenekével jönnek érintkezésbe, míg a gőztérben előmelegített tápvíz a víztérbe oly csövön keresztül jut, melyet nem érintenek közvetlenül a füstgázok. A jelen új elrendezés előnye abban áll, hogy még rendkívül piszkos víz is használható a kazán táplálására, miután a víz idegen alkatrészei a füstgázok által nem érintett víztérben csapódnak le, anélkül, hogy megkeményedhetnének vagy lerakódhatnának és így könnyen kifuvathatók, továbbá abban, hogy a víz körfolyama és ezzel az elgőzőlgés jelentékeny mértékben gyorsíttatik, végül abban, hogy több, ezen elv szerint épült kazán egyetlen fűtőkészülékkel köthető össze és ez által jelentékeny tüzelőanyagmegtakarítás érhető el. A mellékelt rajzon: 1. ábra a kazán függélyes középmetszete, 2. ábra keresztmetszete az 1. ábra (2—2) vonala mentén. 3. ábra egy módosított kiviteli alakjának keresztmetszete, végül 4. ábra három, egyetlen tűzhelyről fűtött kazán keresztmetszete. A kazán (B) vízterét egy (6) henger és az ezen hengerhez szögecselt (4) kazánfenék alkotja, mely utóbbi (d) tartókon nyugszik. E tartók viszont a (dl) falazott talapzaton ülnek. A (4) kazánfenék legmélyebb pontján egy (15) kifuvató csap van elrendezve. A (6) hengert (5) csőfal zárja el, melybe egy központi széles (10) cső és nagyobb számú, czélszerűen szétosztott szűkebb (9) vízcső van beillesztve. E vízcsövek fölső vége az (A) gőztér fenekét képező (2) csőfalba van beerősítve. Az (A) gőztért a (2) fenéklaphoz szögecselt (3) henger és az ezen hengerhez szögecselt (1) kazánfödél alkotja. A (10) cső köpenyt alkot a belsejében csekély távolságban elrendezett (11) cső számára, mely úgy a (B) víztérbe benyúlik és (12) támasztékokon nyugszik, melyek a (2) fenéklapra vannak erősítve. A (11) cső fölső vége a gyűrűalakú (13) karimával van ellátva, mely a (10) és (11) csövek közt hézagot kissé túlfödi. A (3) hengerfalon és a gőztéren keresztül bevezetett (14) tápcső meggörbített végével a (11) csőbe nyúlik be