34333. lajstromszámú szabadalom • Lerakószerkezet matriczaszedő és betűsoröntő gépekhez

— 3 mával ezon váltónyelvek ellenkező irányban mozgattatnak el. Mindegyik (1) matricza tuskó alakjával bír, mely függélyes (43) kimetszéssel vagy boronnyal van ellátva (10—12. ábrák). E kimetszés vagy horony a matriczák fejétől azok alsó részéig terjed. A matriczák hornyolt (43) része valamennyi matriczánál egyenlő vastag, míg a szélek a különböző betűknek megfelelően, melyek előállítására szolgálnak, természetesen különböző vastagságúak. A 3. elosztó sínre helyezett matriczssort, mint már föntebb is említtetett, a (87, 91) tolattyú felé tolja mindaddig, míg a sor végén levő matricza egy (50) ellenlaphoz ütődik (6. ábra), melynek teste a matriczák függélyes (43) kimetszésébe vagy hornyába illik. Ha most ezen legszélső matricza pontosan a (10) nyílás fölé jut (6. ábra), melyet a (3) elosztó sín ezen most említett véget alkot, a matricza pontosan a már említett, függélyesen mozgatható (64) tolattyú alatt foglal helyet, melynek segélyével most a (10) nyíláson át lefelé szoríttatik és egy függélyes (62) csatornába jut. E csatorna egy ide-oda mozgó (60) szán belsejében van elrendezve, mely a (3) eloszt ) sín alatt lévő (66) tartó sínre van szerelve. A (62) csatorna a (60) szán tetejétől annak aljáig terjed. úgy hogy ha a matricza e csatornába behulott, a (66) tartó sínre támaszkodik. Mindegyik matricza úgy van kiképezve, hogy hornyolt középrészében az (51) tömör falrész között két függélyes (49) lyuksor van elrendezve. A (43) hornyokban egy függélyes sorban, nyolcz lyuk részére van hely. E lyukak a különböző matriczáknál különböző kombináczióban vannak elrendezve, mi mellett mindegyik lyuk egy tömör falrésszel van párosítva. A (60) szánnal szemközt fekvő (53) vezetékben vízszintes (54, 55) rudak vagy peczkek mozgathatóan vannak elrendezve és pedig ezekből nyolcz-nyolcz van a két függélyes sor mindegyikében. Az egyik függélyes sor mindegyik peczke a másik függélyes sor mellette levő peczkével egy párt alkot. A (60) szán a (66) sínen ide-oda mozgatható és az (53) tuskó felé fordított részén tizenhat vízszintes (61) fúrattal van ellátva (4. ábra), melyek a (54, 55) peczkekkel szemközt feküsznek. A (61) fúratok a matricza hornyolt részében lévő fúratokkal is szemközt feküsznek akkor, ha a matricza a (62) csatornában foglal helyet és a (66) sínre támaszkodik. Mindegyik vízszintes sor (54, 55) peczekpárja (8., 9. ábrák) egy-egy (70) lengő kengyellel van összekötve, mely egy szilárd (72) csap körül elforgatható és egy (71) elektromos kapcsoló kart hord. E kapcsoló kar mozgása alkalmával érintkezést létesít két (75, 76) kontaktus egyikével, melyek az ugyanazon elektromágnespárhoz tartozó két elektromágnessel vannak összekötve. Ezek ugyanazon elektromágnesek, melyek a (9) váltónyelvek egyes sorai mozgásának szabályozázára szolgálnak. A (70) kengyel vezető összeköttetésben áll a matriczakerettel épp úgy, mint a (4) elektromos áramforrás egyik pólusával is (13. ábra), melynek másik pólusa az illető elektromágnesekkel van összekötve, midőn a kapcsoló emeltyű a (75) vagy (76) kontaktussal érintkezésbe jön és az illető elektromágnes áramkörét zárja. Ez által a gerjesztett elektromágnes magához vonja armatúráját és :i már említett mechanizmusok segélyével a váltónyelvek megfelelő sorát egyik végállásába mozgatja, mikor is a hozzátartozó másik elektromágnes áramköre meg van szakítva. A váltónyelvek mindegyik sorának elmozgását, mint azt már föntebb említettük, egy bizonyos elektromágnespár szabályozza és mindegyik elektromágnespár egy pár (54, 55) peczek hatása alatt áll. E peczekpárok mindegyike egy-egy (70) lengő kengyellel van ö-szekötve és mindegyik lengő kengyel egy hozzátartozó (75, 76) elektromos kapcsoló szerkezet szabályozására szolgál, mely a hozzátartozó elektromágnespárral áll kapcsolatban. Maga a kapcsolószerkezet rugalmas fémből lehet készítve és két rúgó alakjával bírhat, melyek közt a hozzátartozó (70) kengyel (71) karja ide-oda mozog.