34317. lajstromszámú szabadalom • Lökve fúró mélyfúró berendezéseknél mozdulatlan magvédőcsővel bíró fúrókorona
— 2 -rab közvetítésével a (k) magcső sarút és az (1) magfogó berendezést viselő (h) magvédő cső csatlakozik. A (k) sarú hasít-ékai közé (lásd a 4. ábrát) a fúrókorona befelé álló véső élei nyúlnak, melyek a fúrókoronát teljesen központosán vezetik, úgy hogy a mag átmérője mindig a fúrókorona belső világosságának felel meg. A sarú egyúttal azt is biztosítja, hogy a fúrókorona a fúrólyuk fenekétől mindig megfelelő távolságban legyen. Az (a) fúrókorona a kereszteződést közvetítő (d) résszel az (m) cső útján van kapcsolva, az öblítővíz útját a nyilak jelzik, az (n) bőrkarmantyú pedig meggátolja, hogy az öblítővíz a bőrkarmantyú által tömített hézagon kiáramoljék. A háromélű fúrókorona és a magcsősarú alulnézetben a 4. ábrán látható. Eme leírt berendezés működési módja minden további magyarázat nélkül érthető: a fúrólyukban föl- és lefelé csakis az (a) fúrókorona, az (m) cső és a kereszteződést közvetítő (d) rész mozog, ellenben a (k) magcsősarú, (h) magvédő cső és a (g) cső a rúdazattal mereven lévén kapcsolva, eme mozgásban nem vesz részt és csakis a fúrás előrehaladásának megfelelően mozog lefelé, illetve az átállítás szükségének mérvében fordul el. Ennek következtében a mag megszorulása, mely magvédő cső nélküli fúrókoronák esetében a magnak szétmorzsolódását idézné elő, illetőleg a magnak azonnal való fölemelését követeli meg, ki van zárva. A fúrószerszám átállítását a megrajzolt berendezésnél, mint az szokásos, a földszintről végezzük a kereszteződést közvetítő (d) rész útján, de lehetne azt a fölszint alatt, a mótor által működtetett, tetszőleges ismert kilincsmű útján végezni. Magától érthető, hogy a leírt elrendezés nemcsak szolenoidos fúrógépek, hanem bármely más oly berendezések esetében is alkalmazható, melyeknél közvetlenül a fúrószerszám fölött nyomás alatt álló vízzel, levegővel stb. hajtott mótor van alkalmazva. Nyomás alatt álló vízzel működtetett berendezés látható az 5—8. ábrán, mely berendezés az előbb leírttól annyiban tér el, hogy a magvédő cső a mótor fölé nyúlik és a mótor a mag átvezetése czéljából csőalakú tokba van zárva, minek megfelelően a megrajzolt foganatosítási alaknál egyetlen tömör (c) dugattyú (1. ábra) helyett több körben elhelyezett (cl) dugattyú van alkalmazva, de lehetne egyetlen, ezeket helyettesítő gyűrűalakú dugatytyút is alkalmazni. Az (f) visszavezető rúgó az (1) magfogót viselő (h) magvédő cső és az (a) fúrókorona nyújtványcsöve között van elrendezve, míg a (cl) dugatytyúk a (p) dugattyútolattyúval vannak öszj szekötve, melyet a (t) tokban az (r) fékezőrúgók tartanak a megfelelő helyzet! ben. A dugattyúk hengereit képező furatok| kai ellátott (q) cső egy nyújtványához a | magvédő cső tetszőleges hosszúságú (s) nyújtványcsöve, illetőleg a föntebb jelzett ' jelzett, a nyújtványcsővel egy magasságig fölfelé nyúló (t) tok van csavarmenetek útján kapcsolva. A nagy nyomás alatt álló öblítő víz a (cl) dugattyúkat és ezekkel együtt az (a) futókoronát is lefelé hajtja, míg a dugaty-I tyúk a (p) tolattyút lefelé nem mozgatják | és így az (u) elvezető nyílásokat szabadokká nem teszik (5. ábra jobboldala), mikor a visszavezető rúgó a fúrókoronát ismét fölemeli. A fölfelé mozgó dugattyúk egy bizonyos elmozdulásuk után a (p) tolattyút is fölfelé mozgatják, úgy hogy ez az (u) nyílásokat elzárja (5. ábra baloldala), miáltal a dugattyú második lefelé mozgása indul meg. , Eme most leírt foganatosítási alak az előbb leírtnál annyiban előnyösebb, hogy egy munkamenetben hosszú magot lehet le| választani, mielőtt a fúrószerszámot ki kellene emelni, míg az első foganatosítási alaknál (1 —4. ábra) az egy munkamenetben levágott mag hossza az (m) cső hoszszánál nagyobb nem lehet, mely hosszúság gyakorlati okokból egy bizonyos, rendesen mindig kielégítő hosszúságnál nagyobb nem lehet. A találmány tárgyát képező berendezés lehetővé teszi, hogy az átfúrt rétegek csa' pását és dülését ép úgy meghatározzuk a
