34315. lajstromszámú szabadalom • Jármű magával hordott görgőpályával

— 2 -végnélküli láncczá van egyesítve. Mindegyikben el van egy pár aczélból, vagy más alkalmas anyagból való kis (r) kerék rendezve, melyek egy a tartóban szilárdan ágyazott (p) tengely körül forgathatók. Mindegyik ily módon alakított láncz oly módon veszi körül a hozzátartozó (A) tömböt, hogy minden kerékpár a tömb hengerfölületének egy ugyanazon alkotóját érinti. Az 1. és 2. ábrákon van ez az elrendezés föltüntetve és belátható, hogy az (A) tömb alatt fekvő tartók veszik föl az egész kocsiterhet. A (D) tartók a kis (r) kerekekkel a 3. és 4. ábrában vannak világosabban föltüntetve. Mint látható, a kis (r) kerekek a szekrényalakú (D) tartók kivágásaiban szilárd (p) tengely körül forognak, s a (D) tartók mindegyike egyik végén egy hoszszúkás (f) gyűrűvel, másik végén pedig egy lyukkal bíró (e) lemezkével van ellátva, melyek a tartóknak láncczá való egyesítésére szolgálnak. A (D) tartók készülhetnek erős fából és részben fémmel lehetnek burkolva, vagy lehetnek egyéb alkalmas anyagból is. Minthogy ezek hordják az egész terhet, a kerekekhez és csapjaikhoz hasonlóan nagyon erőseknek kell lenniök. A mi a tartóknak egymás közti összeköttetését illeti, az 5. és 6. ábrákon föltüntetett összeköttetés igen czélszerűnek mutatkozik. Az (e) lemezkék lyukain és a következő tartó hosszanti (f) gyűrűjén keresztül közös fémrudat dugunk, melyet két végén anyacsavarokkal biztosítunk akiesés ellen. Az összeköttetésnek ez a módja azt az előnyt nyújtja, hogy a menet közben előforduló kanyarulatok alatt a tartók oldalirányú elmozdulást végezhetnek. Könnyen belátható, hogy hogyan történik a jármű haladása. Az igás állat, vagy motorikus erő által kifejtett mozgási tendencia következtében az (A) tömbök alsó részükkel a talajon fölfekvő (1 2 3) tartók kerekein bizonyos (pl. az 1. ábrán nyíllal jelölt) irányban elcsúsznak és letolják a (4) tartókat egész a talajig. Az (1) tartók pedig azon helyzetbe emelkednek, melyet előbb a (10) tartók foglaltak el és így tovább. A kis (r) kerekek ezek szerint tengelyeik körül elforognak és az (A) tömb körül leperegnek, úgy hogy a tömb alkotóival való érintkező pontjuk folyton változik. A járműnek a következő előnyei vannak: A görgő mozgásának közönséges utakon előálló ellenállása helyett az (A) hengerek fémből való sima fölületén föllépő súrlódás áll elő. Azonkívül bizonyos terhelésnél a talajba való besülyedés lehetetlenné van téve. Ebből igen nagy erőmegtakarítás nyerhető és az utak is kevésbbé rongálódnak, tehát könnyebben tarthatók jó karban. Megjegyzendő, hogy szükséges az utak domború keresztmetszetű volta és egyenlőtlenségei következtében a (D) tartók alsó föliiletének az útfölülethez való alkalmazódása, miáltal az (A) tömb sík fölületéhez való párhuzamos helyzetük megmarad. Ebből következik, hogy az úttesten fölfekvő egyes tartóknak csak egy kereke fog az (A) tömb alsó sík fölületével érintkezni, úgy hogy az egész súly egy kerékre esik, könnyen az a veszedelem állhat elő, hogy a kerék, vagy tengelye eltörik. Ezt a kellemetlenséget elhárítandó, lehetne a tengelyt erősebbre készíteni, a mi nyilvánvaló veszteség volna, vagy pedig lehetne magát az (A) tömb sík alsó részét mozgathatóvá tenni, úgy hogy a sík alsó rész magától álljon be párhuzamossá az úttesttel és ily formán mindegyik kerék érintkezésben maradjon vele. Az ezen czélnak megfelelő különböző megoldások közül egy, a 7. ábrán van bemutatva. E megoldás szerint a tömb egy szilárd (A) részből és egy, a szilárd (A) részben ágyazott (m) csap körül forgó (b) mozgó részből áll. Más rendszer alkalmazásánál a két (A) tömb (2. ábra) nem köthető egymással szilárdan össze, úgy hogy egymástól függetlenül az úttest fölületének megfelelően beállhatnak. SZABADALMI IGÉNYEK. Állati vagy motorikus erővel hajtható jármű végnélküli tagozott láncczal, az ál-