34289. lajstromszámú szabadalom • Acetyléngázt fejlesztő asztali lámpa

míg az (50) állítócsavart be nem csavarjuk, a mikor az (54) csap az átkapcsolóemeltyű (53a) fölületére nyomást fejt ki, az átkapcsoló emeltyűt forgáspontja körül kilendíti és a rugók erőirányát az átkapcsoló emeltyű forgáspontja fölé helyezi. A rugók által ezután kifejtett erő a (46) rögzítő emeltyűnek forgáspontja fölötti részére hat, űgy hogy az emeltyű szabaddá tételénél a dugattyú nyitott helyzetbe kerülhet. Az (50) csavar becsavarása által a csavar a rögzítőemeltyű (49) karjával jön érintkezésbe és a rögzítőemeltyűt az (56) rugók hatása ellen biztosítja. Ennek következtében a dugattyú hirtelen heves nyitása megakadádályoztatik. Ha a rögzítőemeltyű szabaddá teendő, hogy a rugók a dugattyút nyitott helyzetbe hozhassák, akkor az (50) csavart kicsavarjuk. Az (54,) csap befelé való szorításánál a rögzítőemeltyű forgáspontja körül kissé elforog és a (41) csavaranya golyócsészéje kissé lesülyed, hogy a (42) golyó kezdeti helyzetébe visszatérhessen. Minthogy a lámpa fölborulása után czélszerű a lámpa belsejét megtisztítani, mielőtt újra gázt fejlesztenénk, ennélfogva a lámpa e czélra szétszedendő. Az összeállítás után a részek kezdeti helyzetükbe vitetnek, melyben az (56) rugók a (22) tömlőt lenyomják. Ha az átkapcsoló emeltyűt az (54) csap rendes helyzetébe visszavitte, akkor az (53b) fölület az (53c) ütközővel érintkezésbe jön. Az 1. ábra a gáznyomástól függő részeket a lámpa használata előtti helyzetben mutatja. Ha a lámpát működésbe akarjuk hozni, akkor csak az (50) csavart kell kicsavarni, hogy az (56) rugók a dugattyút leszoríthassák. Ha a gáz a fejlesztő térből elhasználtatott, akkor a részek a 2. ábrában föltüntetett helyzetet foglalják el, melynél a fölső (36) dugattyút a (35) gyűrű egészen a (10) gyűrű nyílásába vezeti, A fölső dugattyú két fontos föladattal bír. Az egyik abban áll, hogy az adagoló nyílást elzárja, ha valamely rész eltörik, mely a gázt a szabadba engedné kiáramolni. Ha a (22) tömlőre nem hat nyomás, akkor az (56) rugók a dugattyút legalsó helyzetébe nyomják, mi mellett a (35) gyűrű a (36) dugattyút magával viszi. A (36) dugattyú másik föladata egyrészt abban áll, hogy a (21) védőhüvely végét tömítve zárja, hogy a hüvelybe por, gáz vagy gőz ne léphessen be, másrészt, hogy a (211 hüvely a karbid betöltése alkalmával zárva tartassák. Ha a karbidtartány megtöltendő, akkor a (29) dugattyúrudat fölemeljük, hogy a fölső (36) dugattyú a (21) hüvelybe léphessen; erre a dugattyúrudat lesüly észtjük, míg a (35) gyűrű a (36) dugattyú fenekére fekszik. E meilett a í(33) dugattyú a (10) tömítő gyűrű aiá kerül és a karbidnak a karbidtartányba való beöntésére a (10) gyűrű és a (39) köpeny között széles tér marad szabadon. A karbidtartány megtöltése után csak az (50) csavart kell becsavarni, hogy az alsó (33) dugattyút a (10) gyűrű nyílásáig fölemeljük. A (36) dugattyú a (21) hüvelyben mozdulatlanul marad, kivéve azon esetet, a mikor a gáznyomás annyira csökken, hogy az (56) rugók a (36) dugattyút legalsó helyzetébe nyomják. Ezen elrendezés folytán a dugattyúnak a karbidban való súrlódása nagy mértékben csökken és a lámpa igen alacsony gáznyomás mellett dolgozhatik. A gáz a (25) nyomógyűrűn megerősített szűrőn át kerül a lángzóhoz, mely szűrő következő berendezéssel bír. A (25) gyűrűn (58) cső (3. ábra) hatol át, melynek fölső vége (59) csövön át a (45) nyomásszabályozó (60) kamrájával (1, ábra) közlekedik. Az (58) cső alsó végébe (61) szűrőtartó van becsavarva, melyre (62) szűrőzsák erősíttetik. Az (58) csövet (63) tömítőgyűrű veszi körül, mely a (25) gyűrű kivágásában fekszik. A (14) gyűrű (64) nyomótokkal van ellátva, mely az (58) csövet körülveszi és a (25) gyűrű említett kivágásába nyúlik. A (64) nyomótok kúpos fölületével a (63) tömítőgyűrűhöz fekszik és utóbbit összenyomja, úgy hogy gázmentes elzárást kapunk. A (7) nyak alsó végén hengeres (65) rész ül, mely fölül és alul karimás (66) széllel van ellátva. A (65) henger fölső széle be-