34273. lajstromszámú szabadalom • Önműködő szabályozó berendezés oly dinamógéppel és akkumulátorteleppel táplált elektromos vasúti kocsi világításokhoz, melyek áramfogyasztása változó is lehet

látortelep biztosítékainak kiolvadása pedig ki van zárva. Mikor a lámpák ki vannak kapcsolva, a feszültségszabályozó annak következtében, hogy a mellékáramkörben az (5) áramzáró nyitva van és hogy ezért az ellenállás növekedett, a dinamót nagyobb állandó sarokfeszültségre szabályozza, mint előbb. Ez a növelt feszültség körülbelül az akkumulátorok maximális töltési feszültségének felel meg és a két akkumulátortelepet, elé kapcsolt ellenállás mellett, állandó feszültséggel tölti a gép. A kapcsolási elrendezés ekkor olyan, hogy a (10) telep a (11) teleppel párhuzamosan van kapcsolva, a (4) kapcsoló pedig a záró és az (5 és 6) kapcsoló a nyitóhelyzetben van, illetve a szabályozókapcsoló létesít megfelelő kapcsolást. A (2 és 3) ellenállás most egymással párhuzamosan van kapcsolva, minek következtében a (3) ellenállás most is vezet áramot és az a töltésnél is használható. Mikor a két egymással párhuzamosan kapcsolt akkumulátortelepet a dinamó állandó sarokfeszültség és párhuzamosan kapcsolt (2 és 3) ellenállások mellett megtölti, a töltőáram a fokozatosan növekvő elektromotoros ellenerő miatt annyira csökken, hogy a megengedett maximális töltőfeszültség elérésénél zérussá válik. Ettől az időponttól a töltés be van fejezve, t. i. a telepet semmi esetben sem lehet túltölteni, daczára annak, hogy a változó fordulatszámmal járó dinamógép a teleppel kapcsolva marad. Az ebből a berendezésből, nevezetesen a dinamógépnek a lámpák kikapcsolt állapotánál a telep túltöltésének meggátlása czéljából feszültségszabályozó által biztosított állandó sarokfeszültségéből származó előnyök ugyancsak a régebb berendezésekkel való összehasonlításból ismerhetők föl legjobban. Ugyanis míg eddig a telep túltöltésének meggátlására egy relais és egy a kocsi állásánál működésbe jövő rövidenzáró kontaktus volt szükséges, az új elrendezésnél, daczára a fokozott üzembiztonságnak, eme részek elkerülhetők. Korántsem szükséges azonban az, hogy a szabályozó a lámpák bekapcsolt állapotánál a közepes töltőfeszültségre szabályozzon és ezen állandóan tartsa, ellenkezőleg, a szabályozó a lámpák bekapcsolt állásánál is ép úgy, mint azok kikapcsolt állásánál a maximális töltőfeszültségre szabályozhat. Ekkor a berendezés annyiban fog egyszerűbb lenni, hogy az 1. ábrán látható (5) rövidenzáró kontaktus, illetve a 2. ábrán látható (18 és 19) kefék, valamint a szabályozókapcsoló (21 és 23) kontaktusa elmarad. Ez az elrendezés ugyancsak megengedhető. Ha ugyanis valamely telepet állandó feszültség mellett töltünk, míg a töltőáram zérusra, illetve egy minimális kis értékre sülyed, a teljes töltésre kisebb feszültség elégséges, mintha azt állandó, a megengedhető legnagyobb áramerősséggel végezzük. Ha most még figyelembe vesszük azt, hogy éjjel közlekedő vasúti kocsikon néhány izzólámpának (az oldalfolyosón és árnyékszékben) állandóan normálisan kell égnie, a sötétre áliított szakaszlámpák pedig, minthogy azok gyengített fényerővel ugyan, de tovább világítanak, ugyancsak fogyasztanak áramot, a normálisan égő lámpáknál a legrosszabb esetben csakis akkora feszültségemelkedés léphet föl, mely minden tekintetben megengedhető. Hogy a telepek teljes kisülésénél a dinamógép által termelt áram feszültsége meg nem engedett mértékben ne növekedhessék, a szabályozó mellékáramkörbe kapcsolt (8) csévéje fölött egy másik, csak néhány menetből álló (12) cséve is van alkalmazva, mely a dinamógép áramát befolyásolja, de mely nem okvetlenül szükséges. A 2. ábrán látható kapcsolási elrendezésen a szabályozó-kapcsoló és a keféihez vezető vezetékek is be vannak rajzolva. Eme vezetékek kefékhez kapcsolódnak, melyeket a rajzon (13, 14, 15, 16, 17, 18 és 19) jelez, a lefejtésben ábrázolt henger kontaktusdarabjait (20, 21, 22, 23, 24 és 25) ábrázolja. A (24 25) kontaktusdarabok egymással össze vannak kötve.