34245. lajstromszámú szabadalom • Palackzár

- 2 átmehessen, azonban a karima szóleitől vett átmérő a palaczk szájának átmérőjénél nagyobb. Ha a (d e) zárróészt valamely alkalmas nyomó kölyű segélyével a palaczk száján átszorítjuk, akkor az (e) karima természetesen összenyomódik, azonban kellő rugalmassággal bírván, beillesztés után ismét kiterjeszkedik s a gyűrűs (c) rögzítő fölülethez fekszik. A karima szélének és a (c) görbe fölületnek pontos érintkezési vonala a zárórész bevezetésének mélységétől függ, ami igen kis határok között változik, mely eltérések oka abban rejlik, hogy a palaczk nyakának belső fala csekély szabálytalanságokat mutathat, vagy az egyes parafatárcsák különböző mértékben nyomhatók össze, vagy pedig a kölyű nem mindig egyenlő erővel nyomatik a palaczk nyílásába. így pl. a 2. ábrán az (e) karima a palaczk szájához közelebb érintkezik a rögzítő fölülettel, mint az 1-ső ábrán. A befelé domborodó rögzítő fölület és az alatta levő kúpos belső fölület, mely az előbbit a zárórész vízszintes fölfekvési fölületével összeköti, oly elrendezéssel bír, hogy ne képződjék meredek váll. Ha azonban a zárórészek úgy vannak méretezve, hogy a karimájuk széle nem érhet el a domború rögzítő felületnek legalsó s egyszersmind a középvonaltól legtávolabb fekvő (g) határvonaláig, akkor a kúpos belső fölület bármely szög alatt csatlakozhat a rögzítő fölülethez. A 4. ábrán a zárólemez karimája négy helyen van behasítva, míg az 5. ábrán nagyobb számú behasítás látható. Azonban a 3. ábrán föltüntetett kivitel előnyösebb. A karima akár be van hasogatva, mint a 3., 4. és 5. ábrán, akár pedig folytonos, mint a 6. ábrán, szélein mindig koncentrikus a lemezzel. A karima behasogatása a rugalmasság fokozására és az elgörbülés megakadályozására szolgál, azonban a karima folytonos is lehet. A kísérletek azt mutatták, hogy a csészealakú zárórész legczélszerűbben lágy aezélbádogból készül, melynek keménysége és rugalmassága a csészealakra való hozatal folytán növekedik. Az ilyen zárólemez 1 könnyen behatol a palaczk nyílásába, anélkül, hogy a palaczk elrepedésétől kellene tartanunk. A zárólemez elegendő rugalmassággal bír, hogy a gyűrűs rögzítő fölület felé kiterjeszkedjék s elegendő súrlódással tartatik helyén, hogy belső nyomásoknak ellenálljon, amellett pedig elég erős is, hogy bármilyen belső nyomást behorpadás vagy eltörés nélkül kibírjon. Ha a zárólemez már be van szorítva a palaczk szájába, a behasítások szélei egymáshoz zárkóznak s folytonos vagy majdnem folytonos rögzítő kapcsolást képeznek a karima és a görbe rögzítő fölület között. A zárólemez közepe az (f) helyen meg vau vékonyítva, ami úgy történhet, hogy a zárólemez fémanyaga majdnem teljesen átlyukasztatik, azon czélból, hogy egy hegyes szerszám a zár eltávolítása végett könnyen bevezethető legyen. A megvékonyításnak nem kell a középpontban feküdnie, a mennyiben valamelyik oldalon is kiképezhető s úgyszintén alakja és nagysága is tetszőleges lehet. A domború rögzítő fölület lehetővé teszi, hogy a zárórész könnyen kivehető legyen, amennyiben az eltávolító szerszámra gyakorolt nyomás által kényelmesen elmozdítható helyéről. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Palaczkzár, jellemezve az által, hogy a palaczk nyakában egy vízszintes (a) fölfekvési fölület van kiképezve, melynek belső széle közelebb fekszik a palaczknyak központos tengelyvonalához, mint a palaczk szájának belső határfölülete túlterjed, míg ezen fölfekvési fölület fölött egy domborúan befelé görbülő, gyűrűs (c) rögzítő fölület foglal helyet, a hol a vízszintes (a) fölfekvési fölületen egy összenyomható anyagból készült (b) tárcsa nyugszik, melyet a palaczk szájának elzárására szolgáló s egy fölfelé álló keskeny rugalmas (e) karimával ellátott (d) fémlemez rögzít a vízszintes fölületen, mely fémlemez karimája a palaczk szájánál nagyobb átmérőjű, úgy hogy a palaczk szájába való beszorítás után ismét szétterjeszkedik s 1 a gyűrűs rögzítő fölülethez zárkózik.