34245. lajstromszámú szabadalom • Palackzár

- 2 átmehessen, azonban a karima szóleitől vett átmérő a palaczk szájának átmérőjénél na­gyobb. Ha a (d e) zárróészt valamely al­kalmas nyomó kölyű segélyével a palaczk száján átszorítjuk, akkor az (e) karima ter­mészetesen összenyomódik, azonban kellő rugalmassággal bírván, beillesztés után is­mét kiterjeszkedik s a gyűrűs (c) rögzítő fölülethez fekszik. A karima szélének és a (c) görbe fölületnek pontos érintkezési vo­nala a zárórész bevezetésének mélységétől függ, ami igen kis határok között változik, mely eltérések oka abban rejlik, hogy a palaczk nyakának belső fala csekély sza­bálytalanságokat mutathat, vagy az egyes parafatárcsák különböző mértékben nyom­hatók össze, vagy pedig a kölyű nem min­dig egyenlő erővel nyomatik a palaczk nyí­lásába. így pl. a 2. ábrán az (e) karima a palaczk szájához közelebb érintkezik a rög­zítő fölülettel, mint az 1-ső ábrán. A befelé domborodó rögzítő fölület és az alatta levő kúpos belső fölület, mely az előbbit a zárórész vízszintes fölfekvési fö­lületével összeköti, oly elrendezéssel bír, hogy ne képződjék meredek váll. Ha azon­ban a zárórészek úgy vannak méretezve, hogy a karimájuk széle nem érhet el a domború rögzítő felületnek legalsó s egy­szersmind a középvonaltól legtávolabb fekvő (g) határvonaláig, akkor a kúpos belső fölü­let bármely szög alatt csatlakozhat a rög­zítő fölülethez. A 4. ábrán a zárólemez karimája négy helyen van behasítva, míg az 5. ábrán na­gyobb számú behasítás látható. Azonban a 3. ábrán föltüntetett kivitel előnyösebb. A karima akár be van hasogatva, mint a 3., 4. és 5. ábrán, akár pedig folytonos, mint a 6. ábrán, szélein mindig koncentrikus a lemezzel. A karima behasogatása a rugal­masság fokozására és az elgörbülés meg­akadályozására szolgál, azonban a karima folytonos is lehet. A kísérletek azt mutatták, hogy a csésze­alakú zárórész legczélszerűbben lágy aezél­bádogból készül, melynek keménysége és rugalmassága a csészealakra való hozatal folytán növekedik. Az ilyen zárólemez 1 könnyen behatol a palaczk nyílásába, anél­kül, hogy a palaczk elrepedésétől kellene tartanunk. A zárólemez elegendő rugal­massággal bír, hogy a gyűrűs rögzítő fölü­let felé kiterjeszkedjék s elegendő súrló­dással tartatik helyén, hogy belső nyomá­soknak ellenálljon, amellett pedig elég erős is, hogy bármilyen belső nyomást behorpa­dás vagy eltörés nélkül kibírjon. Ha a zárólemez már be van szorítva a palaczk szájába, a behasítások szélei egymáshoz zárkóznak s folytonos vagy majdnem foly­tonos rögzítő kapcsolást képeznek a karima és a görbe rögzítő fölület között. A zárólemez közepe az (f) helyen meg vau vékonyítva, ami úgy történhet, hogy a zárólemez fémanyaga majdnem teljesen át­lyukasztatik, azon czélból, hogy egy hegyes szerszám a zár eltávolítása végett könnyen bevezethető legyen. A megvékonyításnak nem kell a középpontban feküdnie, a mennyi­ben valamelyik oldalon is kiképezhető s úgyszintén alakja és nagysága is tetszőle­ges lehet. A domború rögzítő fölület lehe­tővé teszi, hogy a zárórész könnyen ki­vehető legyen, amennyiben az eltávolító szerszámra gyakorolt nyomás által kényel­mesen elmozdítható helyéről. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Palaczkzár, jellemezve az által, hogy a palaczk nyakában egy vízszintes (a) föl­fekvési fölület van kiképezve, melynek belső széle közelebb fekszik a palaczk­nyak központos tengelyvonalához, mint a palaczk szájának belső határfölülete túlterjed, míg ezen fölfekvési fölület fölött egy domborúan befelé görbülő, gyűrűs (c) rögzítő fölület foglal helyet, a hol a vízszintes (a) fölfekvési fölüle­ten egy összenyomható anyagból készült (b) tárcsa nyugszik, melyet a palaczk szájának elzárására szolgáló s egy föl­felé álló keskeny rugalmas (e) karimá­val ellátott (d) fémlemez rögzít a víz­szintes fölületen, mely fémlemez kari­mája a palaczk szájánál nagyobb átmé­rőjű, úgy hogy a palaczk szájába való beszorítás után ismét szétterjeszkedik s 1 a gyűrűs rögzítő fölülethez zárkózik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom