34237. lajstromszámú szabadalom • Berendezés váltakozó áramú gépeknél a harmonikus áramok elfojtására
vagy az indukciós gépek indukált áramkörei fölött elrendezett áramkör a harmonikus áramok elfojtására szolgálhat oly föltétel mellett, ha a fegyverzet áramkörein átáramló harmonikus áramok által létesített mágneses áramlásoknak elegendő része metszheti azokat a nélkül, hogy ezek más, ernyő gyanánt szereplő vezető áramkörök által fékeztetnének. Azonban bármily áramkör megakadályozható abban, hogy ernyő gyanánt szerepeljen, az által, hogy abba önindukciós csévét iktatunk. A következőkben már most ezen áramköröknek czélszerű elrendezéseit fogjuk részletezni, magától értetődik azonban, hogy a jelen találmány tárgya nem szorítkozik csupán a következőkben leírt foganatosításra, a mennyiben az elrendezés sokféle más módon is foganatosítható, a nélkül, hogy ezáltal a találmány lényege megváltoznék. A mellékelt rajzokban az 1. ábra egy váltakozó áramú gépnek schemáját láttatja, melynek induktora csillapító áramkörök nélkül van szerkesztve. Az ábrában föltüntetett induktornak magja lemezekre van fölosztva, oly módon, hogy abban káros áramok ne keletkezzenek. A sarkok végfölületében, a légköz közvetlen szomszédságában kiképezett hornyokban nagy ellenállású fémrudak vannak elrendezve, melyeknek végei az induktor két oldalán elektromos összeköttetésben állnak egymással. Ezen induktoroknak térmágnescsévéit oly külső áramkörbe kell zárni, mely nagy önindukcióval bír. A 2. ábra oly váltakozó áramú gépnek schemáját láttatja, mely nemcsak a harmonikus áramokat elfojtó áramkörökkel, hanem csillapító áramkörökkel is van ellátva. A csillapító áramkörök az (1) és (2) (5) és (6) sarkokon, a harmonikus áramokat elfojtó áramkörök pedig a (3) és (í), (7) és (8) sarkokon vannak elrendezve. A csillapító áramkörök hasonló módon vannak elrendezve, mint a harmonikus áramokat elfojtó áramkötök, csakhogy az 4 -előbbeniek igen jól vezető rudakból, az utóbbiak ellenben igen nagy ellenállású rudakból vannak alkotva. A 3. ábra metszetben egy indukciós gépnek az indukált áramköröket hordó rotorát láttatja. Ezen áramkörök három kontaktus -gyűrűvel vannak összeköve, melyek lehetővé teszik, hogy az áramköröket önindukciós csévéken vagy pedig előnyösen oly gerjesztő gép áramkörein át zárjuk, mely azoknak látszólagos önindukcióját csökkenteni képes azon áramok esetében, melyek a csúszási frequenciával bírnak, ellenben tetemesen növelni képes azon áramok esetében, melyek a fegyverzetáramköröket átáramló áramokban normális (a) frequenciájánál nagyobb frequenciával bírnak. A harmonikus áramokat elfojtó áramkörök itt egy igen nagy ellenállással bíró rácsszerű henger által képeztetnek, mely pl. a j mint a 3. ábrából látható, a hornyok fene-I kén elrendezett, argentanból készült rudakból ! áll, melyeknek végei az ezen hengert hordó rotornak vagy statornak mindkét oldalán elrendezett abroncsok segélyével vannak egymással összekötve. A többi indukált tekerületeket, mint rendesen, a rácsszerű hengert alkotó rudak fölött rendezzük el a hornyokban. Lehetne azonban az indukált tekerületeket a hornyokban alul is elrendezni és a henger rudait a légköz közvetlen szomszédságában ágyazni. Ezen elrendezés elektrotechnikai szempontból ugyan előnyösebb, de konstruktív szempontból nehézkesebb. A közönséges indukált áramkörök az 1., 2. és 3. ábráknál önindukciós csévéken át lehetnek zárva, a mint ez a 4. ábra szemlélteti. Ezen elrendezés azonban kevésbé ajánlatos, mivel az a gép teljesítményiének faktorát és magát a teljesítményt is csökkenti. Előnyös ezen önindukciós csévéket egy egyenáramú gépnek (R) retorával (5. ábra) helyettesíteni, mely a géptengely egyik végére szerelendő. Ezen retort egy egyszerű lemezekből alkotott (S) gyűrűben rendezzük el, melyben mágneses áramlás léphet föl. Föltéve, hogy csak két sark van,
