34237. lajstromszámú szabadalom • Berendezés váltakozó áramú gépeknél a harmonikus áramok elfojtására

Megjelent 1905. évi november hó 4-én. MAGY. KIR. SZABADALMI W||| HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 84237. szám. VI J/g OSZTÁLY. Berendezés váltakozó áramú gépeknél a harmonikus áramok elfojtására. SOCIÉTÉ ANONYME WESTINGHOUSE CZÉG ES LEBLANC MÓR ELEKTROTECHNIKUS PÁBISBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1904 julius hó 2-ika. Tudvalevőleg váltakozó ármú gépek harmonikus áramai a feszültséget úgy a gépben, mint a vonalvezetékekben veszélyesen növelhetik, ha ez utóbbiak bizonyos kapacitással bírnak, a mennyiben ezen harmonikus áramok egymásután összhangba juthatnak egymással, midőn a gépek megterhelése változik. A jelen találmány czélja már most megakadályozni, hogy a harmonikus áramok összhangzása veszélyessé váljék, ha esetleg ezen összhang bekövetkezik. Nagy ellenállású, vagyis oly áramkörben, melynek impedanciája egyenlő az ellenállással, a feszültség nem válhat túlnaggyá. Eszerint a kitűzött czél el volna érve az által, ha gondoskodnánk arról, hogy a váltakozó áramú gépek fegyverzetáramai az áramoknak oly ellenállást nyújtsanak, mely funkciója ezen áramok frekvenciájának, mely ellenállás tehát az áramok ohmikus ellenállásáig redukálódik rendes frekvenciájú áramok esetében és ezután igen gyorsan növekedik az áramok frekvenciájával. Ezen czélra elegendő a váltakozó áramú gépek induktoraiban vagy az indukciós gépek szekundér áramköreiben igen nagy ellenállású, önmagukban zárt áramköröket elrendezni. Tegyük föl, hogy egy váltakozó áramú gépnek vagy egy kétsarkú indukciós gépnek fegyverzetáramköreiben többfázisú (x) frekvenciájú váltakozó áramok áramolnak és hogy a váltakozó áramú gép maga (a) sebességgel, az indukciós gép pedig (a)-tól csak kevéssel eltérő sebességgel forog, a mint az a gyakorlatban gyakran előfordul. Az ugyanezen áramkörökbe jutó egyenletesen eltolt fázisú (na) frekvenciájú áramok hasonlóképpen, mint a többfázisú áramok, oly mágneses áramlásokat létesítenek, melyek (n — la) vagy ettől csak kevéssé eltérő sebességgel forognak a nagy ellenállású, önmagukban zárt áramkörökhöz képest. Ha fázisban nem volnának egyenletesen eltolva, akkor két, a térben (n—a) sebességgel forgó mágneses áramlást létesíthetnek, melyeknek egyike jobbra, másika balra forog. Ezek közül az egyik az önmagukban zárt áramkörökhöz képest (n—la), a másik pedig (n-j-la) sebességgel forog. Az (a) frekvenciájú áramok oly mágneses áramlást létesítenek, mely ugyanazon vagy