34235. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék borkőnek és 93-95 fokú alkoholnak előállítására törkölyből

2 — harmadikba, negyedikbe stb. Mire az oldat a negyedik edénybe jut, már eléggé telítve van biszulfittel és borkősavval; ekkor ki­nyitjuk az utolsó diffuzió-edény (1) csapját és a borkősavtartalmú oldat a (H) csövön át az (I) szűrősajtóba jut. Az első diffúzió-edényben most borkőtől megfosztott törköly van. Ezután elzárjuk a (3) csapot és kinyitjuk a (4) csapot, mely a (T) víztartállyal közlekedik. A víz, bejut­ván az első diffúzió-edénybe, kiszorítja a borkősavoldatot és azt a következő diffúzió­edénybe nyomja. Ha ez megtörtént, elzár­juk a (4) csapot, mi által a kimerített diffúzió­edényt kiiktatjuk. Ezután kinyitjuk a (5) kiürítőcsapot és a gyengén kénessavas tar­talmú vizet a (11) tartályba folyasztjuk. Most felnyitjuk az első diffuzió-edényt és a ki­merített törkölyt friss törköllyel helyette­sítjük, mire a körfolyamat újra megkezdő­dik. A mondottakból következik, hogy a tizenkét vagy több edényből álló telepnél az edények egy harmadában desztillálás folyik, egy harmad része ki van merítve és egy harmad része megtöltés alatt áll. A káliumbiszulfit és borkősavoldat, miután keresztülment a (I) szűrősajtón, a (L) cső révén a (M) kádakba folyik. Ezen kádak, melyek fából készülnek és ólomlemezzel vannak bevonva, zárva vannak és a (7) csap által szabályozható (G) gőzvezeték útján melegíttetnek. A vízgőz hamar föl­melegíti az oldatot 80° C-ra, mikor is a káliumbiszulfit megbomlik és kénessav válik szabaddá, melyet a gőz magával visz. Ez utóbbit az (N) cső révén a kádakkal össze­köttetésben álló (0) szivattyú szívja és a (Q) nyílásokon át a (P) toronyba szorítja. A torony koksszal van megtöltve, melyet a (U) tartályból jövő víz folytonosan öntöz. A víz találkozván a kénessavhydriddel, azt újra oldja és megint kénessavhydrát kelet­kezik, mely a (10) tartályban gyűl össze, ahonnét (R) szivattyú segélyével fölemelte­tik a (V) tartályba és a csövön át újra be­lép a körfolyamatba. A (M) tartályban szabad állapotban ma­radt káli újra egyesül a szabad borkősav­val és borkő keletkezik, mely a forró víz­ben oldatlan marad. Ez a borkő tisztátalan­ságaitól és a festőanyagaitól megszabadítva, a (W) csövön át a kis (12) kádakba jut, ahol fehér színű kristályokban kiválik. A diffúzió-edényekből jövő híg oldatok és a kis (12) kádakból jövő anyagok a (11) tartályban gyűjtetnek össze, ahonnét (S) szivattyú segélyével (T) tartá'yba vezettet­nek és ismét belépnek a körfolyamatba. A kis (12) kádakban kikristályosodott tiszta borkövet erős centrifugalás után forró vízben újra föloldjuk, az oldatot gőz­zel fűtött mechanikai szűrőn szűrjük é3 azután újra kikristályosítjuk. Ilyen módon igen fehér és nagyon tiszta borkövet kapunk. A gipszesett mustból eredő törköly földolgozása. A fönnt leírt eljárás alkalmazható a gipszezett törkölyre is, melyből eddig nem voltunk képesek a borkövet kivonni, miután a gipsz a borkőre hatván, oldhatatlan bor­kősavas meszet ad. Ha azonban kénessav hat a borkősavas mésszel impregnált tör­kölyre, éppen olyan könnyen föloldódik, mint a savanyú borkősavas káli, a következő egyenlet szerint: aH4 Ca06 +2H3 S03 =Ca(HS03 )+C4 H6 06 Ha az újra képződött kénessavashydrid eltávolíttatott, az újra keletkezett borkő­savas mész és a jelenlevő kettős borkő­savas káli a kristályosító kádakban kivál­nak. Miután ezen két só keverékét kicen­trifugáztuk, meghatározzuk a borkősavas mész százaléktartalmát, azután annyi forró vizet adunk hozzá, hogy 100 g. borkősavas mészre 1500 g. víz jusson. Ezután a borkő­savas mész megbontására szükséges mennyi­ségű káliumbiszulfit oldatot adunk az oldat­hoz és a keletkezett oldhatatlan mészbiszul­fitot mechanikai szűrő segélyével eltávolít­juk, az arányos mennyiségű borkövet pedig az előbb kapott borkőhöz adjuk. Tapasztalás szerint 52, 3 s. r. kálium­biszulfit elegendő 100 s. r. borkősavas mész megbontására, mi mellett kb. 72, 3 s. r. bor­követ kapunk. Félórai forralás után, az oldatot a kis (12) kádakban kikristályosítjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom