34231. lajstromszámú szabadalom • Eljárás chlórgáz kezelésére és fölhasználására

— 2 cső egy (8) szivattyúval van összekötve. Az (5) edény alkalmazása az eljárás lényege szempontjából nem fontos; tehát a (3) retortanyak közvetlenül is össze lehet kötve a (7) csővel. A (8) szivattyú az (5) edényből vagy az (1) retortából jövő gázt egy (9) csövön nyomja keresztül, mely dielektromos anyagból álló (10) falakkal bír. E falak egymással szemközt vannak elrendezve és a gázt széles és vékony rétegben keresztüláramlani kényszerítik a (10) falak közt (3. ábra). Mindegyik (10) falon, közvetlenül mellette, egy elektromos áramkör (19) elektródái vannak elrendezve. Az elektromos áram igen nagy feszültségű, úgy hogy szikrák alakjában sül ki a (9) cső dielektromos (10) falain és a (9) csövön keresztüláramló gázon át. A (9) csőben esetleg lecsapódott folyadék egy (11) lebocsátó csövecske segélyével visszatartatik és eltávolíttattik, míg a száraz gáz a (12) csövön keresztül a zárt (13) tartányban foglalt fehérítendő' oldatba vezettetik be. A (13) tartányban lévő folyadékon át újból fölszálló gáz egy (17) szelep és (15) cső segélyével a (7) csőbe vezettetik vissza, a honnan ismét bejut a fővezetékbe, illetőleg a (8) szivattyúba, hogy újból elektrizáltassék és egyidejűleg az (1) retortából, illetőleg az (5) mosóedényből kiáramló friss gázzal keveredjék. A szivattyú, mosóedény, csövek, retorta stb. ezélszerűen mázzal bevont agyagból vannak készítve, míg különösen nagy készülékekhez a tartányok fából lehetnek, mely paraffinnal van bevonva, illetőleg telítve. Az elektródák vagy szénből vagy valamely fémből állhatnak. A berendezésnek a 2. ábrán látható kiviteli alakjánál a (81) szivattyúból a (91) csőbe szállított és itt a már leírt módon elektrizált gáz egy zárt (161) tartányba jut, a hol azt víz abszorbeálja. A víz által nem abszorbeált gáz egy (171) szelepén és (181) csövön át újból a (81) szivattyúba jut. A 3. és 4. ábrák a (9) cső és a (19) elektródák keresztmetszetét ábrázolják. Az elektródák akár szénből lehetnek, a mint ez a 3. ábrán látható, akár drótkefékből készíthetők, a mint ezt a 4. ábra mutatja. Mindkét esetben azonban úgy kell elrendezve lenniök, hogy a kisülés szikrák vagy apró villámok alakjában mehessen végbe a (9) cső dielektromos (10) falain keresztül. Az alkalmazandó nagy feszültségű áram vagy meg-megszakított egyenáram vagy nagy frekvenciájú váltakozó áram lehet és legalkalmasabban egy Ruhmkorff-féle szikrainduktor szekundértekercséről szedetik le. Az elektródák az atmoszférikus levegővel való érintkezéstől megóvhatok, ez azonban az eljárás effektusa szempontjából fontossággal nem bír. Ez által azon ismert effektus, mely a levegővel való érintkezés folytán ózon fejlődésében áll, elkerülhető. Az így kezelt chlórgáz a közönségesnél nagyobb fehérítő képességgel bír, szaga gyönge, vagy egyáltalában nincs és tartós módon fehéríti a szöveteket vagy tárgyakat, melyeken alkalmaztatik. Ez által maga az anyag nem szenved és, a mint látszik, növényi rostokból álló gummiszerű anyagokat választ ki. Továbbá idegen anyagok is lecsapódnak a jelen gázzal fehérített oldatokból. A leírt eljárás foganatosításának módja ez: Az (1) retortába fekete mangánoxydot (mangánszuperoxydot) teszünk és ebbe a (2) csövön át sósavat (hydrochlórsav vizes oldatát) vezetünk. A retortát azután megmelegítjük, és pedig vagy elektromos dróttekercsek, vagy gőz, vagy közvetlen tűz segélyével és a kitóduló összes levegőt gőzzel kiszívatjuk vagy kiszivattyúzzuk, mely czélra a (8) szivattyú nyomó szelepét időnkint az atmoszférikus levegővel lehet öszszeköttetésbe hozni, vagy pedig a (17) szelepet kötjük össze az atmoszférikus levegővel. Mihelyt a fejlesztett chlórgáz megtölti a (9) csövet, az elektromos áramkört zárjuk, mikor is az áram szikrák vagy villámok alakjában ki fog sülni a (9) cső dielektromos (10) falain és a csövön keresztüláramló gázon át. A (8) szivattyút most működésbe hozzuk, úgy hogy a gáz most folytonos áramban keresztülhalad a (13) tartányban lévő folyadékon, miközben a folyadék által nem abszorbeált gáz a (18)