34227. lajstromszámú szabadalom • Elektromos ellenállással fütött tégelykemencze

— 2 -helyezzük el az ugyancsak szénből álló és (k) kábelvezetékkel bíró fölső (j) elektróda­gyűrűt. Utóbbi (j) elektródagyűrű czélsze­rűen körülveszi az (i) ellenállás fölső részét, úgy hogy egyrészt erre nyomást nem gya­korol, másrészt pedig szabad hozzáfér he­test enged az ellenállásmasszához. A fölső elektródagyűrű például a kemen­czefal egy mélyítésében helyezhető el, vagy más módon nyerhet a falazatban alátámasz­tást. Továbbá, czélszerű még egy (1) cha­motte-gyűrűt is a kemencze belsejében el­helyezni (1. és 2. ábra), mely egyrészt a (j) elektródagyűrű fölső részén, másrészt az (i) ellenállásmassza fölületén nyugszik, hogy ezen elrendezés által áramkeringés esetén az éllenállásmasszából kisugárzó meleget befelé terelje, a kemencze belsejébe a le­vegő beáramlását pedig lehetőleg csök­kentse a nélkül, hogy az ellenállásmassza terheltetnék. A 2. ábrán föltüntetett tégelykemencze az 1. ábrában láthatótól csupán abban kü­lönbözik, hogy az (a) kemenczefal fenekén, valamint a (d) alaplemezen egy (m) kiöm­lési nyílás van, melyen keresztül a tégely tartalma kiüríthető, ha a tégelyt elzáró (n) dugaszt eltávolítjuk vagy átdöfjük. A példa­kép föltüntetett tégely itt, mint látható, nagyobb mértékben vékonyodik, mint az 1. ábrában, úgy hogy jelen esetben a henger­alakú (e) betét helyett csonkakúpalakút al­kalmazhatunk. A 3. és 4. ábrában bemutatott kivitel szerint a tégelykemencze (a) falán az (f) tégely fölső szélénél valamivel alantabb, két egymás felé fordított félgyűrűalakú (o) és (p) elektródát alkalmazzuk, melyekhez a (k) és (h) vezetékek csatlakoznak. Az (i) ellenállásmasszát a fönt leírt két kiviteli alakhoz hasonlóan helyezzük el, de itt már nem elektródagyűrű fekszik föl, hanem ve­zetőanyagból álló (q) testen (szénlap vagy efféle). Azonkívül az (i) ellenállásmasszát két szigetelő anyagból álló s a tégely alak­jához illeszkedő függélyes helyzetű (r) és (s) szalag segélyével oly módon választjuk két részre, hogy ezen két rész a tégelyke­mencze jelen kiviteli alakjánál a közbekap­csolt vezető (q) test révén egymásután le­gyen az áramkörbe bekapcsolva, miáltal az áramfogyasztás lényegesen csökken. A tégelykemencze fönt leírt kiviteli alak­jánál az áramhozzávezetés a kemenczekö­peny fölső részén történik, de azért termé­szetesen lent is bevezethetnek az áramot. Utóbbi esetben a 3. és 4. ábrában föltün­tetett kiviteli alaktól eltérően, az egymás felé fordított félgyűrűalakú elektródák alul, míg a vezetőanyagból lévő áthidaló (q) test fölül helyeztetik el. A tégelykemencze szer­kezete, eltekintve az elektródák helyzeté­nek s így az áram irányának ezen fölcseré­lésétől változatlan marad. Az áramviszonyok szabályozása a kemen­czében ellenállásmasszát alkotó szemcsék nagyságának változtatása által történhetik. Ha a föltüntetett kemenczék bármelyiké­nél áramot bocsátunk a vezetéken keresz­tül, úgy az elektromos energia az illető el­lenállásmassza ismeretes tulajdonságánál fogva meleggé változik át, mely az ellen­állásmasszát izzásba hozza. Miután pedig a legforróbb öv a két elek­tróda közt a középen van s minthogy utób­biak helyzete a tégelyhez képest alkalma­san van megválasztva, a mely a tégely fa­lán igen kedvezően oszlik el, és pedig a tégely aljától kezdve egy előre megálla­pítható magasságig. A fönt leírt módon berendezett s külön­féle czélokra fölhasználható tégelykemen­czék többek közt bármily fém olvasztására is szolgálhatnak, sőt példakép laboratóriumi czélokra vagy tűzállóképességi vizsgála­tokra stb. is előnyösen fölhasználhatók. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Elektromos ellenállással fűtött tégely­kemencze, jellemezve az által, hogy az elektródák és az ezek között lévő áram­tól átjárt ellenállásmassza kölcsönös helyzete úgy van megválasztva, hogy a tégelyt körülvevő és az elektromos áram által izzásba hozott ellenállásmasszának legforróbb öve a tégely magasságának legnagyobb részére,pl. a /8 —s /4 részére ter­jed ki. 2. Az 1. pontban igényelt tégelykemencze

Next

/
Oldalképek
Tartalom