34226. lajstromszámú szabadalom • Berendezések telefonbeszélgetések önműködő rögzítésére
— 3 -az (S3 ) telepből kiinduló áram a (g2 ) kidágban el fog tűnni, ha a (d2 , ea ) pontokhoz kapcsolt kombinált ellenállás éltéke Ri (f + v) c = — n. ho Ri + f + v, (ha a 2. híd egy ellenállása). Mivel az (fix ) áramforrás (Rí f, (v) és (R2 )-n át elágazik, ennélfogva a (ga ) hídágban még fog áram keringeni, mely annál gyengébb lesz, minél kisebb az (f, v) ellenállása nagy (Ra ) ellenálláshoz képest. (R2 ) a 2 híd kombinált ellenállása.) Több hídnál ezen áram egyik hídtól a többi hídhoz ágazik. Ezen pótáram bizonyos körülmények között elhanyagolható vagy pedig a (h2 ) ellenállásnak (ha ')-re való változtatása által nullára csökkenthető. Ezen áram csak akkor veendő tekintetbe, ha olyan hosszú távvezetékekről van szó, melynél (f) ellenállás értéke nagy vagyis ha az (f -f- v) kifejezés nagy. Ezen esetben az R'(f + v) _ n b > R' f -J— v 2 kifejezésben az (f, v) nagyobb mint R', mimellett R' több híd kombinált ellenállása. Az ["előfizető-állomáson ennélfogva a (v) jelentékenyen változtatandó, hogy a fenti kifejezés aránylag csekély mértékű változását érjük el. Ennek folytán tehát még hosszú távvezetéknél is a hőmérséklet okozta ellenállás-ingadozások elhanyagolhatók és a (v), valamint a hidak közötti visszvezetékek földzárlatokkal helyettesíthető, úgy hogy egy csoport üzembe helyezésére csak egy drót szükséges (2—4. ábrák). Minthogy ' h' R' + f + v~ 2 sohasem lehet nagyobb, mint R' és másrészt a különböző hidak (h') értékeinek lehetőleg különböző nagyoknak kell lenniök, ennélfogva lehetőleg nagy R' szükséges. Ezen oknál fogva Thomson-hidak előnyösebbek, melyek magukban véve nagyobb kombinált ellenállással bírhatnak, anélkül, hogy érzékenységük lényegessen csökkenne. Ettől eltekintve más pl. Wheatston-hidak is alkalmazhatók. A jelen fogauatosítási alaknál föltesszük, hogy a 22-es állomás a 32-es állomással kíván beszélni. A fölhívó 22-es számú állomáson a (11 és 12) kontaktusok a kapcsoló ellenállások azon helyeire helyeztetnek, amelyek a kiválasztó készülékben az első hídcsoport (3) hídjainak és a második hídcsoport (2) hídjainak felelnek meg, mimellett a (13 és 14) kontaktusok záratnak. A kezelőkészüléket (2. ábra) szabadnak tételezzük föl. A központban elrendezett közös (15) áramforrásból, melynek negatív sarka az összes (30) kontaktusokon keresztül (16)-nál a földbe van vezetve, a (17) ponton, (18) horgonyon, (19) kontaktusokon, (20) relais-n, (21) horgonyon, (22) távvezetéken, (13, 11) kontaktuson keresztül egy áramlökés halad a földbe. A (20) relaisbe áram jut, azonban ezen gyenge áramnál csak a (18) horgonyt vonzza magához, mely ezen helyzetében valamilyen mechanikai eszköz által addig tartatik rögzítve, míg a (21) horgony is vonzatik, mely aztán a (18) horgonyt kiváltja és ismét nyugalmi helyzetébe viszi vissza. Mivel a (18) horgony vonzatása alkalmával a (25) kontaktus záratik, (15) telepből kiinduló árama (17, 18, 23) uton (24) relais-n keresztül a (15) telepbe tér vissza. A (24) relais ennek következtében (25) horgonyát magához vonzza, úgy hogy a közös, erős (26) áramforrásból, melynek negatív sarka a földbe van vezetve, egy áramlökés a (25,27, 20, 21, 22, 13,11) úton a földbe halad. A (20) relais ezen erősebb áram hatása alatt most a (21) horgonyt vonzza magához, minek következtében a (VI V2) ellenállások a (28 a), illetve (29 b) úton keresztül a 3. ábrán föltüntetett hidakkal jutnak átmenetileg összeköttetésbe. Eközben, mint már említve volt, a (18) horgony kiváltatik, s visszatér nyugalmi helyzetébe. A (VI V2) ellenállásoknak az első sorozat (3) hídjában és a második sorozat (2) hídjában megfelelő relaisok horgonyaikat
