34204. lajstromszámú szabadalom • Hangerősítő relais
szénlapokat szabadon lebegve, érintsék, a nélkül, hogy arra mérhető nyomást fejtenének ki. E találmány egyik új jellemzője az (f) kontaktusok laza avagy lebegő fölfüggesztésében áll, míg a hasonló korábban használt szerkezeteknél mikrofonoknál a széndarabkákat rúgó avagy súly által kifejtett nyomással fektetik föl. A membrán kirezgése által a kontaktusdarabokra gyakorolt nyomás tehát itt nem függ egy rúgó, avagy súly ellennyomásától, hanem csakis és kizárólag a kontaktusdarabok tömegétől, a mennyiben az ellennyomás csakis ezek tehetetlensége által idéztetik elő. Tehát e készülék helyes működésére nézve követelményt képez, hogy e kontaktusdarabok egy bizonyos tömeggel bírjanak, melynek legczélszerűbb nagysága kísérletek útján határozható meg. E két érintkezési helyen az ellenállás meglehetősen nagy (100—200 ohm.) és kis ellentállású telefon avagy transzformátor helyett mint a közönséges szénmikrofonoknál nagy, körülbelül 200 ohm. avagy nagyobb ellenállással bíró szekundér telefont alkalmazunk. Kettőnél több sorosan kapcsolt kontaktus hely alkalmazásával nagyobb hatást lehet elérni. Ily elrendezés a 3. ábrában van föltüntetve, melynél a membrán két, ettől és egymástól elszigetelt (h h) kontaktuslemezzel és négy (k) széndarabbal bír, melyek az (m) teleppel és az (n) hangtölcsérrel ellátott (o) szekundér telefonnal vannak összekötve. Az elrendezésre jellemző az áramforrás meglehetősen magas feszültsége, így például négy kontaktushely mellett körülbelül 8—10 voltos áram használtatik. A készülék jó működésére a legnagyobb fontossággal bír a (k) kontaktusdaraboknak a membránhoz való gondos beállítása oly módon, hogy csak épen érintkezés történjék a nélkül, hogy a kontaktusdarabok éles sarkai csak némi teljes nyomást gyakoroljanak a sík kontaktuslemezre. A 4. és 5. ábrában föltüntetett kiviteli alaknál egy avagy két (p) mágnes a közös (q) membránnal áll szemben, mely az ettől szigetelt (h) szénlemezeket az előbb leírt esethez hasonlóan hordja. A (k) széndarabkák vékony (r) pálczikákra vannak fölfüggesztve, melyek az (s) tömböcskéken vannak keresztül vezetve, a melyek az 5. ábrában látható módon egyszersmind áramhozzávezetésre szolgáló (t) élekkel vannak alátámasztva, úgy hogy a (k) és (h) szenek közt lévő négy érintkezési hely egymással sorosan van kapcsolva. Az (u) tömegek eltolásával ezen ingák súlypontját úgy állíthatjuk be, hogy az csak nagyon kevéssel feküdjék a (t) éleket öszszekötő vonal alatt, miáltal a (k) és (h) széndarabkáknak egymásra kifejtett nyomását a kívánt csekély mértékre redukálhatjuk. Az excentrikusan ágyazott (v) henger az (x) tengely körül való forgatása által az (r) rudakat a pontozott helyzetbe az (y) harántrúdhoz nyomja, miáltal a relais arretálható, a mi akkor kívánatos, hogy ha a készülék szállítandó, avagy hosszabb ideig nem használtatik. Minthogy ily készülék külső behatásokkal szemben igen érzékeny, legjobb, ha például hang ellen nemezzel izolált szekrénybe helyeztetik, mely, hogy lökésektől megvédessék, kaucsukzsinórokkal függesztetik, avagy más megfelelő módon támasztandó alá. A fölfüggesztésnek egy másik kiviteli alakja, mely gyakran szállítandó készülékeknél kitűnően alkalmas, a 6. ábrában van bemutatva. Az inga itt a vele szilárdan összekötött (1) tengelyen forog, mely az egész kis súrlódási ellenállást okozó (2) kőlencsékben van ágyazva. A lencsék a (3) tömbökbe csavart (4) csavarokba vannak foglalva, míg az (5) üregek kénesővel vannak megtöltve, a kontaktus létesítésére. Ha a relais már egy ideig használtatott, észrevehető, hogy a szénkontaktusok érintkezési helyein egy kevés finom szénpor képződik, mely az érintkező helyeket bevonja. Ezt azonban nem távolítjuk el, mert bebizonyult, hogy az érintkezési helyeken ily módon képződött szénpor-mikrofón a
