34189. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet harangok megszólaltatására

Megjelent 1905. évi október hó 27-én. MAGY. ^ KIR. SZABADALMI HI VATAL SZABADALMI LEÍRÁS 84189. szám. IX/d. OSZTÁLY. Szerkezet harangok megszólaltatására. SCHMITZ FRIEDRICH WILHELM FÖDŐMESTER BEDBURGBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1905 május hó 1-je. A templomharangokkal oly módon történő harangozás, melynél az egész harang lengésbe hozatik, tudvalevőleg mindenkor a harangszék erős megrázkódására ad alkalmat és a súlyos harangok lengetése következtében igen gyakran erős repedések mutatkoznak a tornyok falaiban. De azonkívül a harangok lengetése alkalmával föllépő tetemes tömeghatások következtében eddigelé a harangszékeket is aránytalanul erős méretekben kellett szerkeszteni, a nélkül, hogy ez által a harangokat befogadó toronynak a harangozás alkalmával föllépő rázkódásai kiküszöböltettek volna. Megjegyzendő, hogy eddigelé is javasoltak már szerkezeteket a harangok megszólaltatására, szilárdan álló harangokkal. Azonban ezek nem tudtak elterjedést nyerni, mivel az ismeretes elrendezéseknél vagy az ütőnek a harang tiszta zengését biztosító visszacsapódása hiányzott, vagy pedig más okokból nem lehetett a harangoknak tiszta kongását biztosítani. A jelen találmány tárgya szerkezet harangok megszólaltatására, szilárdan álló harangokkal, mely szerkezet segélyével ugyanazon hanghatás érhető- el, mint az eddig általánosan alkalmazott lengő harangoknál tapasztalható s azonkívül e szerkezet még | azt az előnyt is nyújtja, hogy alkalmazkodik a harangoknak eddigi berendezéséhez, úgy hogy régi harangszerkezetek is minden nehézség nélkül átalakíthatók az új szerkezetnek megfelelően. A találmány lényege abban áll, hogy a harangütő lazán, míg ellenben egy viliázott kar, mely az ütőt bizonyos játéktér fönthagyásával tartja fogva, szilárdan van egy a harangba ágyazott lengési tengelyre szerelve, hol az utóbbi tetszőleges hajtómű közvetítésével, váltakozó irányban részforgásba hozható. A viliázott kar a rajta lazán átvezetett ütőt minden lengés alkalmával a harang széléhez veti, oly módon, hogy az ütő visszacsapódása után mindenkor lazán visszaesik a fogvatartására rendelt viliázott karba vagy hasonlóba és így a harangunk szabad zengését nem akadályozza. Az új szerkezet a mellékelt rajzlapoknak 1. és 2. ábráján egy kiviteli alakjában van bemutatva, míg a 3. és 4. ábrán a működtető készüléknek egy változata van szemléltetve. Az (a) harang koronájánál a (b) harangszékbe mozdíthatatlanul van fölfüggesztve, a (c) ütő lazán van a (d) lengési tengelyre szerelve, mely a harang belsejének fölső szakaszánál az (e, e) támaszokba van lenget-