34176. lajstromszámú szabadalom • Biztosító elrendezés túlmagas elektromos gépek, vagy más elektromos készülékek bekapcsolásánál

kenyebb feszültségnövekedés lép föl, úgyszólván a gépből kiemeljük, a mennyibea az utóbbi elé egy fojtótekercset iktatunk, a mely normális üzemnél ugyanazon feszültségértéket fojtja, mint minden horgonycséve. Az eredmény a 2. hasábban van föltűntetve. Az első csévében a föllépő túlfeszültség, mint látható, 8000 voltról 4000 voltra, tehát felére csökkent, e helyett azonban, a mint a mérés igazolta, a 8000 voltos feszültség a fojtócsévében lépett föl. Ha 1100, illetve 1800 voltos fojtótekercset iktatunk be, akkor a 3., illetve a 4. hasábban álló értéket kaptuk, mi mellett a fojtócsévékben a bekapcsolásnál 10,500—13,300 voltos feszültség lepett föl. Az önindukció ezen hatása a következőképen magyarázható meg. Ha az önindukció nincsen eléiktatva, akkor az árambevezetési helyhez legközelebb fekvő tekercselés, illetve vezetőrészek a bekapcsolás első időpontjában fojtólag hatnak, úgy hogy bizonyos mértékben a túlfeszültség legnagyobb értéke ezen tekercselésrészekben halmozódik föl. Ha azonban közvetlenül a gép elé önindukciót kapcsolunk, akkor ez fogja a túlfeszültséget fölvenni, úgy hogy az már nem fog a gépen belül érvényre jutni. A feszültségemelkedés most az önindukciós csévéken fog föllépni, mely azonban könnyen szigetelhető, úgy hogy átütése nem következhetik be. Hogy azonban a gép elé iktatott önindukciós cséve normális üzemnél hiába ne fojtsa a feszültséget, olyan elrendezést alkalmazunk, melynek folytán az önindukciós tekercs normális üzemnél rövidre záratik. Lehetséges továbbá az önindukciótényezőt a mágneses kör ellenállásának változtatása útján is oly mértékben csökkenteni, hogy normális üzemnél nagyobb mérvű fojtás nem lép föl. A fojtótekercs rövidre zárására vagy a fojtóhatás csökkentésére szolgáló készüléket előnyösen mindjárt a kapcsolóval köthetjük össze. Ha több géppel stb. bíró telepről van szó, akkor nem szükséges, hogy minden gépet külön önindukcióval lássunk el, hanem több gép stb. számára előnyösen egy fojtócsévét alkalmazunk, a mennyiben ezt csak akkor kapcsoljuk be, ha a gépet be vagy ki akarjuk iktatni. A föntemlítettekhez hasonló jelenségeket magas feszültséggel folytatott kísérleteknél már ezelőtt is megfigyeltek. Ha pl. egy tekercset magas potenciálra töltünk és annak egyik véget hirtelen kisütjük, akkor olyan feszültségi állapot lép föl, mely arra törekszik, hogy a csévetekercsek töltése a szigetelésen át a tekercselések között a szorító felé és nem a menetek mentén egyenlíttessék ki. A feszültség tehát a cséve bizonyos részeiben, és pedig a szorítóhoz legközelebb fekvőkben koncentrálódik. Hogy ezen koncentrálást előidézzük, szükséges, hogy a cséveszorító kisülése rendkívül hirtelen menjen végbe. Ez legtöbbnyire csak akkor történhetik, ha a szorítót szikra útján magának a szorítónak közelében kisütjük, pl. a kísérletnél használt drótok közötti véletlen vagy más egyéb kisülés útján. Ilyen rendkívül hirtelen kisülések azáltal tehetők hatástalanná, hogy fojtócsévéket, magas ellenállásokat vagy sztatikai megszakítókat (fojtócsévék kondenzátorokkal) alkalmazunk, melyeket a megvédendő készülékek vezetékeibe iktatunk, mi mellett föltételezve van, hogy a készüléknek a védőkészűléknélközelebb fekvő részeiben kisülés nem történhetik. Ilyen fogások pl. olyan kísérleteknél alkalmazandók,melyeknél a feszültség mérésére szikrautakat használnak. Ellenkező esetben ilyen szikraútak fölhasználása a vizsgálandó készülékben a szigetelés átütését okozhatja. A fönt ismertetett jelenségekkel és fogásokkal szemben itt olyan biztosító elrendezésről van szó, melyet elektromos gépek bekapcsolásánál túlfeszültség ellen használunk és mely a gép elé iktatott, normális üzemnél hatástalan önindukcióból áll. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Biztosító elrendezés túlfeszültségek föllépése ellen elektromos gépek vagy más készülékek bekapcsolásánál, jellemezve a gép elé iktatott, normális üzemnél rövidzárlat, kiiktatás, a mágneses ellenállás változtatása stb. útján hatástalanná