34150. lajstromszámú szabadalom • Bevésett zár

megjelent 1905. évi október hó 24-én. MAGY. ^ KIR SZABADALMI J|§j|f H1 VATAL SZABADALMI LEÍRÁS 84150. szám. V III/d. OSZTÁLY. Bevésett zár. WEISSENBÖCK JÓZSEF LAKATOS NEUNKIRCHENBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1905 február hó 20-ika. A jelen találmány tárgyát bevésett zár képezi, melynél a lapos retesz, mely ismeretes módon egyidejűleg az ötlőt is képezi, a kulcstól függetlenül a kilincs által is mozgatható, a mennyiben a zárdiót a retesszel összekötő és ez utóbbit működtető emelő egyszersmind a retesz rekesztőjét (megakasztóját) is képezi. Ennek következtében a zár belső berendezése igen egyszerű, a lapos retesznek ötlő gyanánt való alkalmazása által pedig az ajtó a zár bevésésénél csak oly csekély mértékben gyöngíttetik, hogy e bevésett zárak még a leggyöngébb ajtóknál is alkalmazhatók. Ezek a zárak minden átalakítás nélkül úgy jobb, mint balajtóknál, valamint kereszt- és dupla- i ajtóknál egyaránt alkalmazhatók. A csatolt rajzon a találmány tárgyát képező zár egy kiviteli alakjában van föltüntetve, nevezetesen: az 1. ábra a zár nézete, a 2. ábra metszet az 1. ábra A—A vonala szerint, a 3—5. ábrák a zárólemez hosszmetszete, fölülnézete és keresztmetszete. A zár (1) csatlakozó lemezén és a (4) födőlemezek között a (2) retesz van vezetve, mely ismeretes módon egyszersmind az ötlőt is képezi. A (4) födőlemezek között a kilincset tartó (3) zárdió van elrendezve. Esetünkben a (3) zárdió egy egykarú (3) emelővel van ellátva, mely a födőlemez ívalakú vezetékében vezetett (6) peczek folytán csak egyik irányban foroghat el, a másik irányban való elforgatásában azonban meg van gátolva. Az (5) emelőkar a (7) rekesztő megfelelő (8) kivágásába nyúlik, mely rekesztő a hoszszanti (9) hasíték útján a (4) födőlemezen megerősített (10) peczken vezetődik úgy, hogy a rekesztő a kilincs megnyomásánál nemcsak elforgatható, hanem a kulcs segélyével meg is emelhető. A becsappanó oldalán czélszerüen lekere-i kitett (2) reteszen egy (12) vezetőcsapszög van elrendezve, mely a (4) födőlemezek (13) szánjaiban van vezetve és bizonyos körülmények között a (7) rekesztő (14) kivágásába fekszik. A zárdiónak és a rekesztőnek valamely helyzetéből a normális helyzetbe való visszatérítését a dió köré csavart (15) tekercsrúgó idézi elő, melynek végei a dión, illetve a (7) rekesztőn és pedig a (10) ve. zetőcsapszög alatt vannak megerősítve és melynek rúgóereje úgy vízszintes, mint függélyes irányban érvényesül. Ez a rúgó tehát háromszoros hatást fejt ki: a diót normális helyzetébe visszaforgatja, azonkívül