34063. lajstromszámú szabadalom • Gázgőzfejlesztő

- 3 -el, a porlasztott égési anyaghoz sűrített levegőt vezetünk, ha esetleg a sűrített levegő nem már magán a (3) porlasztón, illetőleg porlasztókon át vezettetik be. Ezen kazánnak üzembe hozatala még akkor is lehetséges, ha abban semmi vagy csak igen kevés víz van és ha sűrített levegővel nem is rendelkezünk, a mikor is a működésbe hozatal a következő módon történik. A (21) fenéknek (27) toldatát alkalmas módon egy kéménnyel kötjük össze, a lángcső mindkét fenekének (22) tolattyúját megnyitjuk, a (3) szájcsövön át egy kézi szivattyú segélyével naftát vagy más égési anyagot nyomunk be és a szétporlasztott égési anyagot meggyújtjuk. Ezen anyag lángja, mely a beszívott küllevegő által tápláltatik, nemsokára nagy hőfokra hevíti föl a be nem födött (19) lángcsövet. Ezután a (2) porlasztókat hozzuk működésbe, a mikor is a lángcső fölső részére, vagyis annak legmelegebb részére fúvott víz nyomban gőzösíttetik. Mihelyt a kazán gőzterében bizonyos nyomás keletkezett, akkor ezen gőz segélyével egy légszivattyút hozunk működésbe, mely a nafta- és esetleg a víztartályba levegőt szorít be, mire a két (22) tolattyút zárjuk és a légtömítően zárt tüztérbe a (4) szájcsöveken keresztül sűrített levegőt nyomunk be. Minthogy a nyomás a zárt tűztérben (lángcsőben) gyorsan növe- ! kedik, a gázok nemsokára megnyitják a (25) szelepeket, a kazán gőzterébe áramolnak és itt a szétporlasztott vízzel bensőleg érintkezve, ennek meleget adnak át és ekként a kazánsüvegnek (5) elvezető csőtoldatához való útjokban nagy feszültségű gázgőzkeveréket alkotnak, mely a légszivattyúba bocsátva, a sűrített levegő előállítását gyorsítja és így a légtartály, valamint a nafta- és esetleg a víztartály nyomását a kívánt fokra hozza. Ila üzemközben az égési anyag és a sűrített levegő állandó nyomás alatt vezettetik be, akkor azoknak beáramlása a kazánnyomás csökkenése alkalmával nagyobbodik és ekként a kazánnyomás gyorsan a rendes fokra hozatik. A kazánnyomás növekedésénél ellenben kevesebb égési anyag ég el és áramlik be a gőztérbe az időegység alatt. E szerint a gázgőznek egyenetlen fogyasztása daczára a kazánnyomás önműködően állandó értékre szabályozódik, még pedig a fejlesztett munkagázok összetételének módosulása révén. Hogy a kazán megterhelésének hirtelen bekövetkező nagy ingadozásainál a gázgőzkeverék hőfoka egy megengedett maximális hőfok alatt tartassék, itt is czélszerűen oly szerkezetet alkalmazunk, mely a gázgőzkeverék hőfokának emelkedésénél a víz bevezetését önműködően nagyobbítja és megfordítva, a hőfok csökkenésénél a vízbevezetést csökkenti. Az esetleg nem gőzösített víz a lángcsövön lefolyik és a kazán alsó részében összegyűl. A lángcső alsó részét valamely tűzálló anyaggal, pl. téglákkal burkoljuk, hogy ezen részt, mely egyáltalján nem hűttetik, túlságos fölmelegedés ellenében megóvjuk. Lehet azonban az említett burkolat elkerülése czéljából akként is eljárni, hogy a vizet a kazánban a lángcső vízszintes felező síkjáig összegyűlni hagyjuk, a nélkül, hogy ez által a porlasztott víznek a fölhevített tűztér falával való érintkezés útján történő gyors gőzfejlesztés számbavehető mértékben zavartatnék. Lehetne azonban, mint már említettük, a vízszintet oly magasságban is föntartani, ! hogy nemcsak az egész lángcső vétessék körül vízzel, hanem a (25) visszacsapó szelepek is állandóan víz alatt álljanak. Ezen esetben a kazánt a (22) tolattyuk nyitott helyzeténél és az egyik végnél egy füstelvezető cső alkalmazásával közönséges gőzkazán módjára kezdjük fűteni és mihelyt a gőzképződés kezdetét vette, a tűzteret a küllevegőtől elzárjuk. A gázkeverék ekkor megnyitja a (25) szelepeket és a vizén át a gőztérbe hatol. Hogy magas vízállásnál az állandó nyomásra történő önműködő szabályozással járó hőfokingadozások bizonyos határok között tartassanak, a lángcső körül két vagy több helyen rendezünk el (25) átbocsátó szelepeket és ezeket rugókkal, ellensúlyokkal vagy effélékkel akként terheljük meg,