34055. lajstromszámú szabadalom • Hőtározó berendezés gőzkazánokhoz

— 2 — szekrény csatlakozik, mely fölött a gőz­gyűjtő van alkalmazva és mely eme gőz­gyűjtővel csövek útján van kapcsolva. Ily kazánoknál a találmány szerint a gőzgyűjtő fölött alkalmazzuk a hőtározó tartályt, me­lyet a gőzgyűjtővöl magában ismert mó­don kapcsolunk. Hogy ezenközben a vízszek­rényen a vízcsöveken és a gőzgyűjtőn át a vízkeringést gyorsíthassuk, a meleg vizet a hőtározó berendezésből a kazánba vezető csövet legelőnyösebben a gőzgyűjtőn át ve­zetjük a vízszekrénybe, hol az előmelegí­tett tápláló víz sugáralakban áramlik ki és így injektor hatása által a vízkeringést gyorsítja. Több különálló hőtározó tartály alkalma­zása helyett egyetlen ily tartályt is alkal­mazhatunk, melyet közfalak osztanak több rekeszre és melynek rekeszei külön-külön töltő és kiürítő vezetékekkel vannak el­látva. A jelzett rekeszek gőztere a kazán gőzterével közös cső útján lehet össze­kötve, ha a föntebb említett közfalak nem érnek egészen a hőtározó tartály födeléig, hanem a tartály rekeszei között bizonyos összeköttetést engednek meg, ha azonban a közfalak a tartály födeléig érnek, az egyes rekeszekhez külön gőzvezető csöveknek kell vezetniök. Ha arról van szó, hogy a hőtározó beren­dezést oly meglévő kazánoknál alkalmazzuk, melyeknek két gőzgyűjtő terük van, eze­ket egy vezeték útján czélszerű egymással összekötni. Lehet a hőtározó berendezést úszóval is fölszerelni, mely alkalmas mechanizmus se­gélyével a táplálóvíz be- és elvezetését ön­működően szabályozza, az úszó pedig vagy ama tartály működésének szabályozására szolgálhat, melynél alkalmazva van, vagy pedig a másikénak. Találmányom a csatolt rajzon több foga­natosítás! alakjában látható. Az 1. és 2. ábra két különböző nézetben oly elrendezést mutat be, melynél egy tet­szőleges szerkezetű vízcsöves kazán (B) gőz- : és vízterével két (A Al) hőtározó tartály j van kapcsolva. Eme tartályok mindegyike a (B) kazán gőzterével egy (C) cső útján van kapcsolva, melynek fölfelé irányult (Cl) megnyújtása a hőtározó tartály gőz­terébe nyúlik be. Az egyes hőtározó tartá­lyokhoz a táplálóvizet egy-egy különálló, zárószeleppel ellátott (D) csövön vezetjük be, a benne lévő előmelegített vizet pedig az (E) csövön ürítjük ki, mely az (E3) sze­leprúd által mozgatott (El) szeleppel van fölszerelve. A vízfölösleg az (A Al) tartá­lyokból egy (F) csövön át folyhatik a (B) térbe. Eme leírt foganatosítási alaknál az üzem megkezdésénél a két (A Al) tartály üres, azonban a (B) térből átáramló gőz fűti a tartályokat. Később először az egyik, pl. az (A) tartályba vezetünk táplálóvizet és ezt ezenközben a kazán hőfokáig előmelegít­jük. Mikor az (A) tartály teljesen megtelt, a vízbevezetést megszüntetjük és az (El) szelepet nyitjuk, úgy hogy az (A) tartály tartalma a kazánba folyik át. Ugyanekkor megkezdjük a víznek a másik (Al) tar­tályba való bevezetését, hol az ugyancsak körülbelül a kazánvíz hőmérsékletéig elő­melegszik. Ha az (A) tartály teljesen vagy a kívánt mértékben kiürült — mit a (G) vízszinmutatón állapíthatunk meg — az (A) tartály (El) szelepét zárjuk és az (Al) tartályét nyitjuk, úgy hogy az (Al) tar­tály tartalma a kazánba ürül és így a ka­zán munkabírása növekedik. Időközben új­ból az (A) tartályt töltjük táplálóvízzel, mi­nek következtében a leírt munkafolyamat ismétlődik, úgy hogy a kazán munkabírása állandóan fokozott. A 3. és 4. ábrán oly foganatosítási alak hosszanti metszete és homloknézete látható, melynél a két hőtározó tartály egyetlen, a (H) közfal által két (A Al) részre osztott tartállyá van egyesítve. A közfal a tar­tály keresztmetszetével egyenlő alakú le­het, mely esetben mindegyik (A Al) tar­tály külön vezeték útján van a (B) kazán gőzterével összekötve. Bár ez a foganatosí­tási alak az előbb leírtnál egyszerűbb, i mégis ajánlatos, hogy a (H) közfal fölső ré­| szén egy (I) nyílást alkalmazzunk, úgyhogy a két tartály gőzterei kapcsolatban marad­nak egymással. Ebben az esetben csakis

Next

/
Oldalképek
Tartalom