33945. lajstromszámú szabadalom • Javítások vasúti kocsik és hasonló járművek önműködő kapcsoló-készülékein
mellső fölületének fölső része között elhelyezett ékkel vannak fölszerelve. A kapcsolótag két mellső karja között megfelelő távolságban a rugalmas (K) lemezes ütköző van elrendezve, melynek hátsó fölületéhez a rugalmas (KI) lemez van erősítve. A (K) lemez körülbelül 254 mm. hosszú és körülbelül 152 mm. széles, míg mellső oldala kissé homorú; az ütköző ezen fölületébe a szembejövő kapcsolóhorog mellső fölülete ütközik, akár egy síkban van ezen horog a helytálló kocsi síkjával, akár nem. Ily módon a kapcsolótag szabad vége a szembejövő kocsi horga vájlatának aljára lehúzatik és pedig közvetlenül a kapcsolótagnak ezen horog csúcsa fölé és mögé való emelkedése után, mi mellett egyidejűleg a kapcsolótag közbenső csuklója fölszoríttatik, miáltal az (M) éket szabaddá teszi, mire az önműködő kapcsolás megtörtént. Ha a kocsik ismert oldalütközői nem bírnak rugókkal, akkor ezek egyike vagy mindkettője rúgóütköző alakjára hozható, amennyiben ezen ütközők mellső fölületén ovális vagy más alakú keményített és temperált görbe (m) rúgólemezt rendezünk el. Ezen rúgólemez a 13. és 14. ábrákban oldal-és elölnézetben van föltüntetve. A rúgólemezek (m') rögzítőberendezésre vannak fölfüggesztve és czéljukat nemcsak a rúgónélküli ütközőknek rúgóütközővé való átalakítása képezi, hanem az is, hogy a kapcsolt kapcsolótag a kocsi visszacsapódásánál hirtelen elhúzassék, mielőtt a horog a kivánt távolságnál közelebb jöhet. Magától értetődik azonban, hogy a találmány tárgya nincsen ezen kiviteli alakra korlátozva. A 15., 16., 17. és 18. ábrákban oldalnézetben, fölülnézetben, elölnézetben és részletben föltüntetett kiviteli alak kapcsán a következőkben a találmány további sajátságai vannak leirva, melyek abban állanak, hogy az önműködő kapcsolókészülék közönséges csavarkapcsolással együttesen alkalmaztatik, vagy hogy az önműködő kapcsolókészülék a 19., 20., 21. és 22. ábrákban hasonló nézetekben föltüntetett módon a háromtagú kapcsolólánczczal egyesíttetik; a kapcsolás mindkét esetben önműködő módon történik. A szétkapcsolás végzésére az (n) kéziszerszám szolgál, mely a későbbiekben leírt módon alkalmazta tik. A 15—22. ábrákban föltüntetett berendezések a csavarkapcsolások vagy háromtagú lánczok biztos önműködő kapcsolása czéljából az (o') rész, vagy (o") pofák alatt és mögött megfelelő (o) toldat vagy toldatok vannak elrendezve, mely rész vagy pofák úg>T , mint az előző kiviteli alakoknál, a kapcsolótagokat tartják. Az (o) toldatokhoz a (k) ütközőlemez (mely nagyjában hasonló a fentleírthoz) hátsó fölülete támaszkodik. A (k) ütközőlemez úgy a csavarkapcsolásnál, mint a háromtagú lánczkapcsolásnál a kapcsolótagok mellső részeit képező karok hátsó végének külső oldalain vannak megerősítve és pedig különböző szerkezetek segélyével. A megerősítés például a (p) rúgósszorító külső oldalán történhetik, mely rúgósszorító a kapcsolótag karjainak hátsó végén van megerősítve és melylyel az ütközőlemez a 18. ábrán látható módon van összekötve. Ennek következtében tehát, amint a szembejövő kapcsolóhorog a kifelé és lefelé függő helyzetben levő (k) ütközőlemezbe ütközik, az ütközőlemez fölső része a kapcsolótag szabad végét a szembejövő horog csúcsa fölé emeli és egyidejűleg a kapcsolótag többi része az (o') részről vagy a pofákból kihúzatik közvetlenül az oldal rúgósütközők visszac3apódása után. Az erre bekapcsolt helyzetben levő kapcsolótag közepe önsúlyánál fogva a kocsik közötti hézagba leesik és a tartóberendezés a fogantyú segélyével eltávolítható. Az önműködő kapcsolás egyformán történik, akár egy magasságban, akár különböző magasságokban állnak a kocsik a sín fölött. A 23., 24., 25. és 26. ábrákban oldalnézetben, fölül- és elölnézetben, valamint részletrajzban föltüntetett kiviteli alaknál a csavarkapcsolásnak a kapcsolótaggal való összekötését tartó (o) fölület további kiképezése látható. A 23 -26. ábrabeli kiviteli alaknál a
