33889. lajstromszámú szabadalom • Szabályozó szerkezet villamos ívlámpákhoz

— 4 Többféle lemez kombinációja helyett egy j egyszerű (t) fémhuzalt alkalmazhatunk, mely egyik végével (s) tömbre szilárdan föl van függesztve (6. ábra) s másik végén a rúgós (u) sapkát hordja, mely a (W) csavarral szabályozható rúgóval ellátott (v) villa ágai közt föl s le csúszhatik. A csőrúgó helyett ezt a szerkezetet is használhatjuk, ha az (u) sapkát egy megfelelő szögemeltyűvel a (d) rúd végével csuklósan összekötjük, (2. ábra), mikor aztán a (t) huzal hosszának a különböző áramerősségek okozta változása a (g) kilincs közvetítésével a szeneket vezénylő (h) kerékre vitetik át. Ezen utóbbi esetben a huzalnak hasznos hosszát hőálló anyagból készült hengerekre való csévélés által növelhetjük és összehúzódás közben (kihűlés közben) működtethetjük. Az imént leírt szabályozó szerkezet lassú és folytonos mozgása folytán egész sorozat új mintájú lámpát lehet elképzelni, melyeknek néhány példáját a következőkben leírt foganatosítási alakok szolgáltatják. A 7. ábrán föltüntetett lámpánál a (c) csőellenállással ellátott (a) csőrúgó az (x) doboz tetejére van erősítve, melyen a cső ellenállás át van vezetve. A (h) kerék tengelyén, melyet a csőrúgó hajt, két (z) zsinórkorong van, melyben a széntartókat hordó (1) és (2) zsinórok futnak. A széntartók a lámpatesttől zsírkő vagy más anyagból készült gyűrűkkel vannak elszigetelve s a két függélyes (5) és (6) rúd között görgőkön vagy hengereken gördülő (3) és (4) kocsikon vannak megerősítve, mint a rajz is mutatja. Az (i) cséve, mely a csőrúgó kilengését szabályozza, megfelelően szigetelve, az (x) doboz aljára van erősítve. A (7) elektromágnes a (8) fegyverzetet magához húzva, a (9) rudat lefelé húzza; ha az áramkört zárjuk, miközben a szenek érintkezésben vannak egymással, a (q) rúd fölső végén lévő (10) henger hajlítja az (1) zsinórt, mely a pozitív széntartót tartja és elválasztja a két szenet egymástól. Az elektromágnes és a kihűléskor a szeneket egymás felé mozgató csőrúgók úgy működnek együtt, hogy a szenek mindenkor összeérnek, ha a csőrúgó kihűl. Ezen lámpának kapcsolási vázlata ugyanaz, mint a mi a 3. ábrán föltüntetett sémán van. Ezen lámpamintát egyformán lehet használni egyen és váltakozó áramnál, csak a zsinórkorongok átmérőjét kell czélszerűen megváltoztatni, melyeken az (1) és (2) zsinórok futnak. A 8. ábrán föltüntetett lámpánál egymás felé hajló egyenes szénpálezák vannak alkalmazva; a (11) dobozon (12) csúsztató hüvelyek vannak a szigetelt (13) csuklókkal megerősítve, mely csúsztatóhüvelyek a szénpálezák tartására valók. Mindegyik szénpáleza a (14) ellensúllyal ki van egyensúlyozva, mely egy csigán átmenő zsinórral a szénpáleza belső végével van összekötve. Egy másik (15) zsinór, mely szintén egy csigán halad át, a (h) kerék tengelyére van fölcsavarva. A lámpán két szabályozó szerkezet van, mindegyik szénpálezának egy-egy, melyek a dobozban vannak elrendezve. Működésen kívül a két szén érintkezik egymással; az áram megindulásakor a (7) elektromágnes fölgerjed és fegyverzetét magához húzva, az egyik (12) csúsztató hüvelyt (13) tengelye körül kilengeti s a fényívet így létrehozza. Ha megszűnik az áram, az elektromágnes elbocsátja a magot s a csúsztató hüvelyek nehezebb fölső részüknél fogva, egymásnak dőlnek s a szeneket érintkezésbe hozzák egymással. A lámpa alsó része két egymásban elcsúsztatható csőből áll, melyeket a (16) szorító csavarral egymáshoz lehet rögzíteni oly czélból, hogy az ívpont helyzetét változtatni lehessen. A 9. ábrán egy ugyanolyan lámpa van föltüntetve, melynek azonban csak egy szabályozó szerkezete van. A szenekkel párhuzamosan elhelyezett csavarmenetekkel bíró (17) rudak tengelyük körül foroghatnak s (18) fogaskerekekkel vannak ellátva. Ezen fogaskerekek közül a pozitiv szénpálczához tartozó, egy, a (h) kilincskerék tengelyére ékelt, nagyobb (19) fogaskerékkel kapcsolódik, a másik (18) fogaskerék egy (20) fogaskerék közbevetésével ugyancsak a (19) és (h) keréktengelyéről kapja moz-