33889. lajstromszámú szabadalom • Szabályozó szerkezet villamos ívlámpákhoz
<A» g -A szét is betölti. A nagy ellenállású anyagból, például újezüstből való (b) drót, mely csigavonalban van hajlítva, arra szolgál, hogy a csőrúgó mozgatásához szükséges meleget szolgáltassa. IA (b) drót úgy van a (c) kígyócsővel együvé csévélve, hogy a csőnek és a drótnak egyes menetei váltakoznak, egymással, mint ez a 2. ábrán látható. A drótot a kígyócsőtől apró szigetelő gyűrűkkel szigeteljük el elektromosan, vagy pedig úgy, hogy a csövet is meg a drótot is szigetelő vázra helyezzük. A nagy ellenállású drótnak alkalmazásától el is lehet tekinteni, ha a (c) csövet úgy választjuk, hogy maga szerepelhet mint ellenállás; ekkor az áramot egyszerűen magán a (c) csövön vezetjük át (3. és 4. ábra). Hogy a könnyen párolgó folyadékok, pl. folyósított gázok nagy terjedékenységével járó hatások elkerüljük, a csőrúgót magát higannyal, vagy valamely más alkalmas anyaggal tölthetjük meg, míg azon folyadékot, melynek hatására a csőrúgó mozgást végez, csakis a kígyócsőbe töltjük be. Könnyen megérthető, hogy ha ezen rendszert úgy állítjuk föl, hogy az (s) csőrúgó az illető folyadékkal teljesen meg legyen töltve s a (c) kígyócső ugyanezen folyadékkal csak részben legyen megtöltve, akkor a folyadék gőze, mely a (c) csőben fejlődik, az abban lévő kis folyadékoszlopra támaszkodva úgy hat, mint a nyomódugatytyú a hidraulikus sajtóban, s minthogy a legtöbb folyadék igen rossz hővezető, a csőrúgó nem fog érezhetően fölmelegedni. Ugyanez történik, ha a csőrúgó higannyal vagy más, a (c) csőben lévő, könnyen párolgó folyadékkal nem keverődő anyaggal van megtöltve. A csőrúgó szabad vége által végzett mozgások hasznosítására különböző elrendezéseket alkalmazhatunk, többek közt azt, mely a 2. ábrán van föltüntetve. A csőrúgó szabad vége a (d e f) csuklós rudakból álló rendszernek egyik végére hat, míg e rendszernek másik végén (g) kilincs van, mely a (h) kereket forgatja el. Hogy a csőrúgót ívlámpaszabályozónak használhassuk, nem kell egyebet tennünk, mint a szeneket a (h) kerék forgása által vezényeltetni s a (c) kígyócsövet akar a fényív melegének, akár pedig egy áram által fölmelegített ellenállás melegének tenni ki. Az első esetben az elrendezésnek olyannak kell lenni, hogy a csőrúgó lehűlés közben működjék, mert az ív hőmérséklete akkor csökken, ha a szenek egymástóli távolsága növekszik; a csőrúgónak pedig az a föladata, hogy a szeneket egymáshoz közelítse; az ív melegét vagy a levegő vagy más közeg viheti át. A második esetben a csőrúgó működtetésére való ellenállást az ívvel sorosan vagy párhuzamosan lehet kapcsolni. Abban az esetben, ha a csőrúgó fűtésére | szolgáló ellenállás az ívvel sorosan vagy -— a mi egyre megy — az egyik vezetékkel párhuzamosan van kapcsolva, a csúrúgó lehűlés közben működik, vagyis ekkor közelíti egymáshoz a szeneket; abban az esetben, ha az ellenállás az ívhez párhuzamosan van kapcsolva, a csőrúgó melegedés közben működik, vagyis ekkor közelíti egymáshoz a szeneket. Az egyik és másik esetben is a mechanikai szerkezet, mely a csőrúgó mozgásának a szeneknek való átvitelére szolgál, egy egyszerű kilincskerék lehet, melyet a csőrúgó egy kilinccsel vagy emeltyűs kilincsművel forgat. Ezen kilincs vagy emeltyűs kilincsmű vagy közvetlenül a csőrúgó szabad végére, vagy pedig egy erre alkalmazott nagyobb kilengést adó emeltyű végére lehet szerelve (2. ábra). Az (a) csőrúgó mozgásának ereje s annak amplitudája a beöntött folyadék kellő megválasztása és a csőrúgó hosszának megválasztása által szabályozható. A folyadékok lehetnek: glicerin, víz, alkohol, éter, ammóniák, szénsav, stb. A mi a csőrúgó hoszszát illeti, azt az által változtathatjuk, hogy egy, a szabad végéhez többé-kevésbbé közel fekvő pontját megrögzítjük. Hogy a csőrúgó a kívánt pillanatban hasson, a szenekre és közelítse azokat egymáshoz, különböző elrendezéseket lehet alkalmazni, többek közt a következőket:
