33810. lajstromszámú szabadalom • Centrifugál-ventillátor vagy szivattyú

- 103 _ árammal szemben fekvő (4 4) oldalán lép föl. Minthogy ezen oldal a szárnyak belső határvonalával egybeesik, ennélfogva nemcsak a legnagyobb szívófölületet kapjak, hanem a levegő belépése szabadon és a szárnykör azon részéhez lehető közvetlenül történik, mely résznél a szívóerő a legerősebb. A (q2) szívónyílás alakja különböző körülményeknél különböző lehet. így pl. a köpeny különleges alakja különleges alakú szívónyílást tesz szükségessé, úgy hogy a szívónyílás nincsen a 8. és 9. ábrákban föltüntetett alakhoz kötve. A találmány azon nagy előnyt bíztosítja, hogy az excentrikus szívónyílás, — mely lehetővé teszi, hogy a ventilátor a legerősebb visszamenő áram vagy a legnagyobb szívóellenállás mellett is dolgozhasson — adott forgássebességnél épúgy működik kisebb visszatérő áram mellett is, vagy amikor a ventilátor bevezető- és elvezetőnyílása szabad. Ennek folytán tehát nem szükséges, hogy különböző nyomásföltételekhez különböző ventilátorokat készítsünk. A 10. ábra a találmány tárgyának további kiviteli alakját oldalnézetben mutatja. A (q2) szívónyílás ezen esetben köralakú és a forgástengelyhez excentrikus, de a (p) köpenyhez megközelítőleg központos. A találmány nem követeli meg, hogy a szárnyak mélysége és a ventilátor átmérője között vagy a szárnyak mélysége és szélessége között meghatározott viszony álljon fönn. A találmány értelmében szerkesztett nyomóventilátoroknál a szárnyakat rövidebbre és mélyebbre készítjük, mint a 15665. sz. magyar szabadalomnál; a szárnyakat továbbá az egyik végen mélyebbre készíthetjük, mint a másikon, vagy a két végen mélyebbre készíthetjük, mint a középen, vagy megfordítva. A kísérleteknél továbbá azt találtain, hogy az esetben, ha a szárnyak tengelyirányú hossza csaknem egyenlő a köpeny szélességével, akkor a szárnyak által kilökött légáram igen gazdagon táplálja a köpeny kibocsátónyílását; továbbá azt találtam, hogy czélszerűen alkalmazható oly ventilátor, melynek szárnyai kisebb tengelyirányú hosszal bírnak, mint a köpenyszélesség minthogy a kisebb tengelyirányú hossz a ventilátor szilárdságát fokozza és a belső szárnyvégeket támasztó küllőket fölöslegessé teszi. Ha a szárnyak tengelyirányú hosszát valamivel nagyobbra vesszük, mint a köpenyszélesség fele, akkor a kibocsátónyílásnak megfelelő légáramot biztosíthatjuk. A 11., 12. és 13. ábrák az utóbb említett értelemben szerkesztett ventilátort mutatják. Mint a 11. ábra mutatja, az excentrikus (q2) szívónyílás más alakkal bír, mint az előbbi ábrákban, azonban a szívónyílás a már föltüntetett alakokkal is bírhat. A 12. és 13. ábrák értelmében az (o) ventilátor (ol) szárnyai lényegesen rövidebbek a (p) köpeny szélességénél, úgy hogy az elrendezés azt a benyomást kelti, mintha a levegő az (ol) szárnyak által ki nem töltött térben igen szabadon visszaáramolnék; ez azonban nem következik be, minthogy a föllépő röpítőerő elegendő, hogy a szárnyáteresztőkön átáramló levegőt a köpeny kerületi részein oly módon megfogja, mintha a szárnyak az egész köpenyszélességben végigterjednének. Ha ugyanis a ventilátor szárnyfölülete oly nagy, hogy a kibocsátónyíláshoz kellő mennyiségű levegőt képes hozzávezetni, úgy hogy a levegő a kibocsátónyílást teljesen kitölti, akkor a szárnyak és a köpenyfal között szabadon hagyott (5) tér (13. ábra) a ventilátor haszonhatására nem káros; a visszamenő áram ezen téren lényegében ugyanoly módon halad át, mint a szárnyáteresztőkön. Továbbá azt találtam, hogy a ventilátor haszonhatása — excentrikus szívónyílás alkalmazása mellett — fokoztatik, ha a szívónyílást képező köpenyrész az (5) térbe (6) nyak alakjában (14. ábra) egészen az (o) ventilátor szárnyáig benyúlik és ha a (6) nyaknak a visszamenő áramhoz legközelebb fekvő része az (o) ventilátor belsejébe csaknem a ventilátortárcsáig benyúlik (15. ábra); ' az utóbbi benyúló rész a nyomóhatást és